vilagjaro




SÉTA A SÁNDOR-PALOTÁBAN
A Köztársasági Elnöki Hivatal
Szöveg: Joó Annamária
Fotó: Szabó Viola

A budavári Szent György téren álló díszes magánpalotán kétszáz évnyi magyar történelem hagyta ott ujjlenyomatait. A palota eredetileg a Szlavincai és Bajnai Sándor grófok rezidenciája, 1867-től 1944-ig Magyarország miniszterelnökeinek otthona és hivatala, 2003 óta pedig a Köztársasági Elnöki Hivatal székhelye. Az újjáépült Sándor-palota évente egyszer, a Kulturális Örökség Napjai keretében (szeptember harmadik hétvégéjén) a nagyközönség előtt is szélesre tárja kapuit.

CSEPPET SEM meglepő, hogy a köztársasági elnök hivatalába nem egyszerű bejutni. A Szent György térre néző nyugati kapun belépve a szigorú biztonsági előírásoknak megfelelően alaposan átvilágítanak bennünket: kabátlevétel, táskakipakolás, fényképezőgép, személyi igazolvány megmutatása, átsétálás a fémdetektoros kapun. Akár egy repülőtéren, csak persze tized annyi idő alatt.


KISSÉ MEGILLETŐDÖTTEN lépkedünk kísérőnk nyomában. Elegánsan kialakított, kanyargós hivatali folyósokon visz utunk az északi szárny emeletén lévő Plenáris Teremhez, ahol a „munkás hétköznapokon” fontos államközi dolgok tárgyalására gyűlnek össze hazai és külföldi politikusok. Most, hogy nincs ünnepélyes tanácskozás a terem intimebb, protokoll nélküli arcát mutatja.


A HATALMAS, 24 személyes mahagóni tárgyalóasztal letakarva, a fényes aranysárga kárpittal bevont, egyenes vonalú, fekete karfájú art deco-s székek funkciójukat vesztve árválkodnak a tágasan világos térben. (Évente egyszer – bennfentesek szerint – napokig polírozzák makulátlan fényűre a mahagóni tárgyalóasztalt.) A bútorokkal kellemesen harmonizál a hosszanti falak vörös-arany csíkozású kárpitja, mely sátorszerűen lóg a mennyezetről. A hirtelen felvillanó, karcsú fekete-arany kandeláberek fénye hangulatosan tompítja a rövidebb falak és az ablakfülkék sötétszürke műmárvány burkolatának hűvösségét.


Rekonstruált múlt
ETTŐL KEZDVE VALÓSÁGOS történelmi időutazásnak lehetünk részesei: korhűen rekonstruált, egymásból nyíló reprezentatív termek követik egymást. A történelmi teremsor első helyisége, a Tea Szalon a palota névadójának és első tulajdonosainak, a Sándor grófoknak arisztokratikus, ám kissé különc világába röpít. A szoba festményein a legendás „Ördöglovas”, Sándor Móric bravúros lovas kalandjai elevenednek meg, ahogy lovával épp’ ugrat, vagy átkocsizik a Duna jegén.


KORÁNAK MEGHÖKKENTŐ figurája volt ő, aki merészelt mindenhová lóval közlekedni. Nem csak palotájában, de előkelő főúri családok szalonjaiban is szeretett paripája hátán megjelenni, s pusztán szórakozásból szekereket, ökröket, lacikonyhákat ugratni át a nyílt utcán. A reformkori budavári látképhez szervesen hozzátartozott a palotája emeleti erkélyén lóhátról szemlélődő, pipázó Sándor Móric.

A FEHÉR FALÚ, puritán eleganciájú Kerek Szalon következik – melyet Hikisch Rezső által tervezett látványos intarziás padozat díszít – és a Kis Empire Szalon, melynek érdekessége Ybl rokokó mennyezetének újragondolása Lotz Károly mitológiai tárgyú pannósorozatával. A Kék Szalonba lépve rögtön megértjük, miért is e névre hallgat az eredetileg falkárpitjairól elnevezett Gobelin vagy Boucher Terem. Itt minden kékben pompázik: a falak, a súlyos függönyök, a bútorkárpit és a szőnyeg. Meleg színárnyalatú kékségükkel oldott, megnyugtató hangulatot biztosítanak a négyszemközti baráti beszélgetésekhez és a kevésbé formális összejövetelekhez.


A KÉKBŐL A BORDÓ színbe öltöztetett Mária Terézia-szalonba lépünk, ahol a neoempire bútorparádé mellett a „schönbrunnos” légkört tovább erősíti a falakon elhelyezett Mária Terézia, Lotharingiai Ferenc társuralkodó és József nádor korabeli egész alakos ábrázolásai. A rokokó díszítésű, aranytól és tükröktől csillogó Tükörterem ma méltán a palota legünnepélyesebb eseményeinek színhelye. E helyiségben fogadja a köztársasági elnök rangos vendégeit, és itt történik az állami kitüntetések és a hazánkba érkező nagykövetek megbízóleveleinek átadása.


KÁRPITRAJONGÓKNAK nagy élményt nyújt a Tükörterem 4,7 méter széles és 11 méter hosszú, kézi csomózású szőnyege, amelyet egyedi megrendelésre, egy francia szőnyeg mintázata után készítettek el a békésszentandrási szőnyeggyárban. Mint megtudjuk, mintázata sem pusztán díszítés: a bonyolult virágminták és ornamentális részletek sokszor a protokolláris lépések kiszámításában is segítenek.


A TÜKÖRTEREMBŐL az Elnöki Tárgyalóba és a szomszédos dolgozószobába nézhetünk még be, ahol a Kiegyezés körüli idők neoempire enteriőrjében a falakról a reformkor nagyjainak – Széchenyi Istvánnak, Kossuth Lajosnak, Deák Ferencnek – portréi kísérnek végig. Az ablakokon kinézve Budapest egyik legszebb körpanorámája tárul elénk: a kanyargó folyó kecses pántjaival, a Duna-hidakkal.


Rejtőzködő palotarészek
SÉTÁNKAT A SÁNDOR GRÓFOK valamikori pazar kiképzésű istállójának bejárásával zárjuk, amely a mai mindennapokban a sajtóterem szerepét tölti be. A hatalmas, négyszögletű terembe toppanva a látogatót lenyűgözi az ízlésesen kialakított, tágas tér, ahol a merész boltozatot két masszív oszlopsor tartja.


VAN AZONBAN NÉHÁNY érdekes helyiség a palotában, ezek még az ott dolgozók előtt sem mindig tárják ki kapuikat. Ilyen a belső udvar északi részén található ciszterna, amely egy korábban itt állt középkori ferences kolostor maradványa. Az ódon, boltíves falak alatt átlátszó üvegfödém tetejéről pillantjuk meg a ferde falú medencét. A figyelmes nézelődő a kavicsok és cserepek között a valamikori kút részleteit is kiveheti. De a kíváncsi szemek elől a palota pincéjében rejtőzködik a szépen kialakított borospince, a kettős falú jégverem és az ide-oda tekergő fűtőjáratok labirintusa is.


A Sándor-palota története

A Sándor-palota története az 1867-es Kiegyezéstől kezdve szorosan összekapcsolódott a magyar politikai élettel. Igaz, hogy ennél mintegy hatvan évvel korábban, 1806-ban építette – feltehetően a bécsi Johann Aman tervei alapján, Pollack Mihály közreműködésével – Sándor Vince gróf azon a budavári telken, amelyen ferences kolostor állott az 1260-as években.

Az épületet 1831-ben a Pallavicini család vásárolta meg, 1851 és 1856 között Albrecht főherceg, Magyarország helytartója lakott benne. 1867-ben Ybl Miklós tervei szerint átépítették, hogy megfeleljen az akkori miniszterelnöki hivatali funkcióknak. A palota 1945-ig az ország kormányzásának központja volt.

Ybl az intimebb főúri termeket reprezentatívvá formálta, s alkalmassá tette hivatalos rendezvények befogadására. Így alakult ki a Mária Terézia-szalon és a Gobelin Terem maihoz hasonló arculata. A lebontott télikert helyére pedig pompás öntöttvas terasz került.

A palota renoválása és a fűtés korszerűsítése az 1920-as években vált szükségessé. Ekkor Hikisch Rezső álmodta újjá Ybl neobarokk művét, és néhány újabb terem neoempire köntösbe öltözött. Budapest II. világháborús ostromakor a palota romba dőlt. A lebontást elkerülte ugyan, de 1955-56-ban csupán állagmegóvó felújításon esett át.

1986 és 1989 között nagyjából helyreállították az épület homlokzatát, de sorsa bizonytalan maradt. Modern Képtártól Építészeti Múzeumig sok mindennek szánták. Végül a műemléki rekonstrukció után, 2003 februárja óta a Köztársasági Elnöki Hivatalnak ad otthont.



Ugrás az oldal tetejére