Hűvösvölgy
A HŰVÖSVÖLGYI állomás olyan, mint a nagy pályaudvarok: hosszú, sárga épület, kétoldalt egy-egy vágánnyal. A fedett peronokon utasok álldogálnak várakozón. Majd megszólal az ismerős vasúti szignál (ti-ririri-ririri), a hangosbemondóból pedig vidám gyerekhang hallatszik: „Széchenyi-hegyre vonat indul a második vágányról. Kérjük kedves utasainkat, fejezzék be a felszállást. A szerelvény azonnal indul. Kellemes utazást kívánunk!”. S már csapódik is az ajtó, a zöld-fehér indítótárcsa a magasban, a vonat tülköl egyet, és a kék egyenruhás gyermekvasutasok tisztelegve néznek a távozó kocsi után. S ez minden egyes állomáson és megállóhelyen ugyanígy történik.

HA NEM TUDNÁM, hogy a Gyermekvasúton utazom, akár azt is hihetném, egy elvarázsolt gyerekországba csöppentem – mint Pinocchio a gyerekek szigetén –, ahol mindent kiskamasz fiúk, lányok szerveznek, irányítanak, intéznek. Persze ez nem egészen így van, hiszen a masiniszta nagyvasutas, hivatásos mozdonyvezető, s az állomásfőnökök is felnőttek. De a jegypénztárban, a vonaton, a megállóhelyeken gyerekek teljesítenek szolgálatot, felelősségük teljes tudatában.

A KIRÁNDULÓ apróságokkal, anyukákkal, apukákkal, nagyszülőkkel teli kocsiban hirtelen izgalom hullámzik végig. Elérkeztünk a Hűvösvölgy és Hárs-hegy állomások között található alagúthoz. Az alig másfél perces sötétségben jókedvű gyerekzsivaj felszabadult hangjai keverednek a dízelmozdony motorjának mély morajlásával. Az alagút végén felbukkanó fény és az árnyas fák megnyugtató álcaleple azonban visszazökkenti a robogó vonatot a rendes kerékvágásba.

Hárs-hegy
A HÁRS-HEGYI takaros kis állomást elhagyva újabb látványosság tárul szemünk elé, a gyermekvasutasok által „Panoráma ívnek” keresztelt pályaszakasz. A vonat lelassít, s alig 20 másodpercig élvezhetjük a Buda északi és középső részére, valamint a pesti oldalra nyíló csodaszép kilátást.

ÉPPEN FÉNYKÉPEZŐGÉPEM beállításával bajlódom, mikor egy udvarias, 12 éves forma fiú a menetjegyem felmutatására kér. A kiskalauz olyan ellenőröket is megszégyenítő rutinnal és komolysággal kezelte a jegyemet, hogy eszembe sem jutott úgy tekinteni rá, mint egy felnőtt vasutast játszó gyerekre. Fél füllel még azt is hallottam, ahogy a német turistáktól németül kérte el jegyeiket.

SZÉPJUHÁSZNÉ-VADASPARK-JÁNOS-HEGY
A Szépjuhásznénál egyszerre nagy lesz a jövés-menés. Hátizsákos gyerekcsoportok szállnak fel és le. Nem csoda, hiszen innen sokfelé vezet az út a Budai hegyek kedvelt kirándulóhelyeihez. Árnyas levélmennyezet borította erdőalji derengésben juthatunk el a Budaszentlőrinci pálos kolostorromhoz, a Bátori-barlanghoz, vagy a Nagy-Hárs-hegy tetején magasodó Kaán Károly-kilátóhoz. Megéri megszakítanunk vonatozásunkat egy kis erdei barangolásra, hiszen bármelyik 45 percenként közlekedő kisvasúttal folytathatjuk utunkat.

A VADASPAKNÁL nincs állomásépület, csupán megálló, melyet az idén iktattak be a gyermekvasút menetrendjébe. Jó ötletnek bizonyult a máskülönben tömegközlekedéssel bonyolultan és hosszadalmasan megközelíthető Budakeszi Vadaspark megállóhely kialakítása, mert ezúttal is vagy huszonöt felszálló gyerkőc mesél egymást túlharsogva vaddisznókról, szarvasokról, rókákról, madárgyűrűzésről, békászásról.

A JÁNOS-HEGYNÉL az Erzsébet-kilátó – mely Budapest legmagasabb pontjáról kínál szép panorámát – és a Zugligeti Libegő csábíthat leszállásra. De engem most nem tudott, hisz néhányszor megfordultam már ott, s egyébként is, a kilátó és a Libegő megvárnak, de a Széchenyi-hegyi állomásról induló nosztalgia gyorsvonat nem. Az 1929-ben üzembe helyezett szerelvényben visszarobogni pedig igazi kuriózumnak ígérkezik. Virágvölgy, Csillebérc, Normafa gyorsan elsuhant, majd a 15 perces várakozás is a Széchenyi-hegyi állomáson.

Nosztalgia gyorsvonat
A NYÁRI HÓNAPOKBAN hétvégenként külön menetrenddel közlekedő nosztalgiavonat nem okoz csalódást. A szépen rendbetartott zöld bársonyülésű, faburkolatos, rézfogantyús kocsi békebeli hangulattal aranyozza be a visszautat. A mozdonyvezető fülkéjébe kukkantva modern vonatokon már nem látható sebességmérő órát, fura szerkentyűket pillanthat meg a kíváncsi utazó, méghozzá működés közben. A hűvösvölgyi végállomáson nehezen tudok elszakadni a zakatoló kisvonattól, ezért hátrasétálok az állomás mögötti vontatótelepre, hátha látok még valami érdekeset.

LÁTOK. Fekete gőzmozdonyt, parkoló-vágányra állított színes, piros-fehér, kék-fehér kocsikat, felújításra váró régi szerelvényeket, és egy furcsa, kör alakú, sínen futó vas-szerkezetet, melyről később megtudom, hogy Magyarország egyetlen villanymotorral üzemelő kisvasúti fordítókorongja. Hajdanán ezzel a vasúti berendezéssel fordították meg a mozdonyokat: a gőzös feljárt a fordítókorong hídjára, ott befordították a kívánt sínpárra, és már roboghatott is tovább a megfelelő irányba.

DE AKIT A GYEREKVASÚT története részletesebben érdekel, az ne mulasszon el betérni a hűvösvölgyi állomás épületében található múzeumba, ahol olyan vasúttörténeti emlékeket láthat, mint az 50 évvel ezelőtt használt váltó, telefonközpont, szerelvény és mozdony modellek. A falakon és a vitrinekben bemutatott fekete-fehér és színes fényképek pedig az Úttörővasút egykori életét idézik meg azoknak, akik akkoriban még gondolatban sem léteztek.