AZT MONDJÁK A GYAKORLOTT UTAZÓK, hogy Afrikához fel kell nőni, szellemileg és lelkileg egyaránt. Csak így tudjuk befogadni a kontinens mélységét, spiritualitását, ösztönösségét. Ha készen állunk, már az első találkozásból kialakulhat az igazi Szerelem, mely elragadja az embert, és soha el nem engedi.

Fokváros
AZ UTAZÓ VÁRHATÓAN a fenti képpel fantáziájában érkezik meg Afrika legdélebbi országába, a kilenc tartományból álló Dél-Afrikába. Mégis, az első találkozás gyakran csalódást okoz, hiszen az igazi Afrika még várat magára. Johannesburg vagy Fokváros nagyvárosi atmoszférája ugyanis alig különbözik nyugati testvéreitől. Csak az üzletekben kapható emléktárgyak színvilága árulja el, hogy a legősibb kontinens földjét tapossuk. No, és persze a zene. A lüktető, vibráló, táncra csábító, mindenhonnan kihallatszó dallamok. Ki ne ismerné például Miriam Makeba fülbemászó Pata Pata slágerét, amely nem hivatalosan immáron Dél-Afrika himnusza lett.

A KOZMOPOLITA, VILÁGRA nyitott Fokváros egy kis öbölben fekszik az Atlanti-óceán partján, az úgynevezett Fok-félsziget szárazföldi találkozásánál. A városról várhatóan Vasco de Gama 1498-as tengeri útja jut eszünkbe, aki megkerülve a Jóreménység-fokot elérte a fűszerek hazáját, Indiát. Fokváros a világ egyik legszebb városa. Fekvéséhez csak Rio de Janeiro elhelyezkedése hasonlítható.

A TÁBLA-HEGY A VÁROS legjobb kilátó pontja, de mielőtt nekivágnánk az útnak, érdemes érdeklődni a drótkötélpálya működéséről, az időjárás rendkívül változékony volta és a híres „asztalkendő felhő” miatt. Szerencse és türelem szükséges ahhoz, hogy feljussunk, de mindenképpen megéri, mert hihetetlenül szép látvány tárul elénk a magasból. A sportosabb utazók akár trekking túrára is vállalkozhatnak az ördögről elhíresült Tábla-hegy tetején, mely nevével ellentétben meglehetősen egyenetlen felszínű.

FOKVÁROS BELVÁROSÁBAN, a magas felhőkarcolók tövében érdekes történelmi épületek bújnak meg, melyek a holland gyarmatosításnak állítanak emléket. Bár Cape Town 1806-ban végleg brit kézre került, a népesség nagyrészt holland származású volt. A holland uralkodó építészeti irányzatból kifejlődött úgynevezett „Cape Dutch” stílus elég erős volt ahhoz, hogy a klasszikus angol (Gregorian, Regency) építészetet helyettesítse.

A VÁROS FÉNYKORÁBAN egyre nagyobb bankok és biztosító székházak épültek. Ahogy csökkent a rendelkezésre álló terület a belvárosban, úgy lettek az épületek egyre magasabbak. Akkor mégis hogyan maradhattak fenn irigylésre méltó állapotban az előző századok épületei? Ez nagyrészt a régi, hagyományőrző családoknak köszönhető, akik visszautasították a modern változásokat, illetve a városi hatóságoknak, akik fontosnak látták a Cape Dutch stílus fennmaradását.

A BELVÁROSBAN DOMINÁL a zöld felület. A sok szép kert közül kiemelendő a Company’s Garden, a Holland Kelet-indiai Társaság valamikori zöldség- és gyümölcskertje, mely annakidején friss élelmiszerrel látta el a társaság itt kikötő hajósait. Kár, hogy a fák kiöregedtek, elláthatnák a jelenkor eltikkadt vándorát is lédús csemegékkel.

FOKVÁROSRA IS ÉRVÉNYES az íratlan dél-afrikai szabály, miszerint Naplemente után ajánlatosabb fedett helyre vonulni a veszélyes nyílt utcákról. Míg a XVIII-XIX. század utazói gyakran tartották elegánsnak, de meglehetősen unalmasnak a várost, hiányolva a szórakozási és művelődési lehetőségeket, addig a mai utazók ezt biztosan nem róhatják fel Fokvárosnak. Az egykori tengerparti mólók helyén ma éttermek, hangulatos kikötői kocsmák, üzletek sokasága csábítja költekezésre a látogatót. Manapság ezt a várost, melyet egy puritánnak tartott, egyszerű nép teremtett, leginkább a bonyolultan kifinomult jelzővel illetnénk.

Fok-félsziget
A FOK-FÉLSZIGET BEJÁRÁSA egy egész napot vesz igénybe. S ha Fokföld, akkor virág. Kevesen tudják, hogy a Fynbos Bióma a világ hat virágbirodalmának egyike. A világon egyedül Dél-Afrika rendelkezik virágkirálysággal területén, mely még a botanikusokat is zavarba ejti gazdagságával. Az őshonos fynbos (finom levelű bozót) vegetáció miatt nyilvánították a félszigetet természetvédelmi területté. A parti szirteken színkavalkád hullámzik: erika-félék, pelargonium, nád, írisz illatát hordja a tengeri szél. A fynbos az élőhelye Dél-Afrika híres növényének, a proteanak is.

A PROTEA-FÉLÉK CSALÁDJÁBA egyébként több mint 350 faj tartozik. Közülük legismertebb természetesen az ország nemzeti virága, a Királyprotea. Aki érdeklődik Földünk egyik legnagyobb és legváltozatosabb virágoskertje iránt, az ne hagyja ki a hegyvidék déli lejtőin, Kirstenbosh-ban található, 1902-ben Cecil Rhodes által az államnak ajándékozott Nemzeti Botanikus Kertet sem. A kertben bennszülött növényeket láthatunk megművelt környezetben. Kirstenbosh teljes pompáját augusztustól novemberig mutatja, amikor a domboldalakon gazániák és százszorszépek ontják virágaikat.

BÁR MÉG JÓ NÉHÁNY órát el tudtam volna tölteni a virágtengerben, várt a félsziget legismertebb pontja, a Jóreménység-fok. Felemelő érzés előtte állni, olyan, mintha az ember megpillantaná a világ végét. 1580-ban Francis Drake befejezte Föld körüli hajózását, mely során megkerülte a Fokot, és írt a „földkerekség legszebb fokáról”. 1488-ban Bartolomeo Dias még Cabo Tormentos-nak (Viharok foka) nevezte el a kiálló sziklacsoportot, melyet János portugál király keresztelt át Jóreménység-fokra.

AKI HAJDANÁN SIKERREL vette az itteni viharos vizek akadályát, nagy reménységgel vághatott neki az Indiába vezető út második szakaszának. Azt mesélik, hogy a Jóreménység-fokán túli vizeken bolyong az elhagyatott Bolygó hollandi, akinek fantomhajóját többször látni vélték tengerészek. Legalábbis erről szól egy 1881-ből való hajónapló bejegyzés, amelyet nem más, mint egy prominens fiatal tengerészkadét, a későbbi V. György készített. Őfelségének pedig ugye, hinnünk kell!

A FÉLSZIGET LEGDÉLEBBI részén található Jóreménység-foka Nemzeti Természetvédelmi Terület. A háborgó természeti erőknek kitett környezetben pompásan érzik magukat a páviánok. A terület bővelkedik mind tengeri, mind szárazföldi madarakban: 150 féle faj él itt a strucctól a szövőmadárig. A Jóreménység-foktól néhány kilométerre található a Fok Pont. Jólesik arcunkat a folyton süvítő szelek és a két hatalmas tenger irányába fordítani. Ez az Atlanti-óceán és az Indiai-óceán harcterülete.

ÉRDEMES PROGRAMUNKBAN kicsit több időt szánni Fokföldre, s beiktatni a Borútvonal látnivalóit is. Dél-Afrika a világ hetedik legnagyobb bortermelője, s az ország ezen legszebb borvidékéről származik a termelés 1/5-e. Külön-legesen szép a táj, a telepesek építészeti öröksége, Stellenbosh, Paarl, Franschoek kis gyöngyszemek. Az ország legrégebbi városa a Simon van der Stel által 1679-ben alapított Stellenbosh nemcsak a borvidék szíve, hanem az afrikaans kultúra bölcsője. Takaros házacskái Cape Dutch György, regens és viktoriánus stílusban épültek.

1688-BAN ÖRVENDETES esemény következett be az ország történelmében, amely talán a gyémánt és aranybányák felfedezéséhez hasonlítható. Majd 200 hugenotta érkezett Franciaországból és Hollandiából. S bár kevesen voltak, sok tapasztalattal rendelkeztek a bor, a pálinka, az ecet készítésében, ezzel megadva a lökést a bortermelés virágzásának. A Francia Sarokban, Franschoek-ban telepedtek le, ahol ma a vallásszabadságot szimbolizáló Hugenotta Emlékmű áll.

KwaZulu-Natal
HA AZ INDIAI-ÓCEÁN PARTJÁN elindulunk észak-keleti irányába, követve a hangulatos Garden Route vonalát, Port Elisabeth érintése után KwaZulu-Natal szívébe, Durbanbe érünk. Kevesen tudják, hogy az alkotmány külön cikkelye alapján KwaZulu-Natal az egyetlen királyság a tartományok közül. A zulu királyság hagyományos központja Ulundi, a tartomány fővárosa Pietermaritzburg. Az ország legnagyobb népcsoportját alkotó zuluk eredetileg szarvasmarhatartók voltak, de manapság egyre inkább földműveléssel foglalkoznak. Aki az őslakos zuluk kultúrája iránt érdeklődik, felkereshet egy hagyományőrző központot, ahol bővebb betekintést nyerhet életmódjukba.

DURBAN RENDKÍVÜLI éghajlatánál fogva (kis hőingadozás nyárközép és télközép között) klasszikus szabadidő- és nyaralóközpont. Ez az a város, ahol „a móka soha nem ér véget”. Durban Dél-Afrika legnagyobb forgalmat lebonyolító kikötője is egyben. Ezzel magyarázható a város két arca: a tengerre néző rész és a kikötő, mely éjszakai fényeivel igazán pompás látványt nyújt. A legtöbb szálloda az Arany Mérföldnek nevezett parti fövenyen található.

A VÁROST EGY MAROKNYI telepes csapat azzal a céllal alapította, hogy létrehozzon egy kis települést a Natal-öbölben. Csak tíz évvel később kezdett átalakulni várossá, ekkor kapta nevét Benjamin D’urbanről, Fok kormányzójáról. Durban lakossága varázslatosan soknyelvű, multikulturális: itt egy indiai piac, amott egy hindu templom, az utca végén egy díszes mecset, a sarkon egy katolikus templom. Durbanből érdemes rövid kirándulásra vállalkozni a hegyi királyságba, Lesothoba. Májusban és júniusban meleg ruházat ajánlatos, ugyanis a hegyeket hó borítja.

Az ország közepe
DURBANBŐL EGY RÖVID repülőút után landolunk az ország belsejében, ahol minden az aranyról, a gyémántról és a vagyonról szól. Johannesburg, az ország pénzügyi, gazdasági központja. Történelme 1885-ben kezdődött, amikor George Harrison ausztrál aranyásó egy özvegyasszony farmján végzett karbantartási munkák során felfedezte a világ egyik leggazdagabb aranymezőjét (Main Reef). A hír szélsebesen terjedt, özönlöttek a vidékre a szerencsét próbáló kalandorok. Johannesburg nem szokványos alapítású város. Magja nem a templom és a piactér, hanem az aranyásók rendezetlen sátrai voltak.

EZT AZ 1890-ES letűnt bányász és aranyásó világot ismerhetjük meg a központtól nyolc kilométerre fekvő Gold Reef City-ben (Az aranytelér városa). A látogatás legérdekesebb része a bánya vizit, ahol a földfelszín alatt 1750 méter mélységben, elemlámpáink fényében feltűnnek az aranytelérek. A park az egyetlen hely az országban, ahol az aranyöntés a nagyközönség számára is megtekinthető.

A VÁROS HÍRHEDT negyedének felkeresése csak helyi vezető vagy utazási iroda segítségével ajánlott. Nekünk szerencsénk volt: kísérőnk egy 206 centiméter magas 126 kilogramm súlyú, még a feketék körében is tekintélyt parancsoló méretekkel rendelkező, német-búr származású fiatalember volt. Bevallom, testőrünk látványától nagy kő esett le szívemről, a „nagy fehér ember” árnyékában mindvégig biztonságban éreztem magam. Soweto (South Western Township) fekete negyedében máig összezsúfolva él körülbelül hatmillió ember. A szervezett túrán elvittek bennünket egy spazaba (hátsó udvari üzlet), egy shebeenbe, azon illegális ivók egyikébe, ahol munkások, értelmiségiek jöttek össze, és szervezték az apartheid elleni ellenállást. Soweto-ban minden az apartheidet idézi.

Pretoria és Sun City
PRETORIA CSAK 56 kilométerre van Johannesburgtól, mégis, egészen más világba csöppenünk. Dél-Afrika közigazgatási központját, hivatalos fővárosát 1855-ben alapították, nevét Andries Pretoriusról, a Blood Riveri csata hőséről kapta. A nyugodt, kispolgári város utcáit 70 000 Dél-Amerikából betelepített jakarandafa díszíti, árnyékában ott állnak a republikánus idők relikviái. A központ a Templom tér, melynek közepén emelkedik Paul Krüger feltűnő szobra, háttérben a Raadsaal, az egykori Parlament.

NEM HAGYHATJUK KI, hogy Gauteng és Mpumalanga tartomány kapcsán szót ne ejtsünk Sun Cityről. Az ország egyik rendkívül kietlen táján, Witwatersrand megapoliszaitól kétórányira oázisszerűen emelkedik ki a földből egy mesterséges, ember-alkotta mesevilág, Sun City. Ez a válasza Afrikának Las Vegasra. Az 1970-es években Sol Kerzner jó ráérzéssel kaszinót alapított olyan területek közelében, ahol a szerencsejáték még tiltott kedvtelés volt. A siker garantált. Kaszinó, luxusszálloda, mesterséges tó, golfpálya, majd újabb szállodák, újabb medencék, újabb show-műsorok születtek. A business dübörög. A mesevilág közepe az Elveszett város palotája, ahol nem kevésbé híres vendégek, mint Micheal Jackson szálltak meg egy-két éjszakára.

Az igazi Afrika
EGY NAGY UGRÁSSAL az időben, és egy rövid autóúttal a térben közeledünk az annyira várt, igazi Afrika felé. Ez az az Afrika, melyről gyermekkorunkban olvashattunk, vagy filmeken láthattuk, ahol megállt az idő. Az „Elza és kölykei”-t rongyosra olvasva, és „Az Istenek a fejükre estek” című filmet ezerszer látva sokat vártam a Krüger Nemzeti Parkban való látogatástól. De még többet kaptam! Itt értettem meg, hogy nem az a lényeg, hogy mindegyik nagy afrikai vadat lássuk (mely egyébként is nehézkes, hiszen a leopárdok száma rendkívül lecsökkent, ritkán kerülnek a látogató szeme elé) hanem, hogy részesei lehessünk az állatok különleges világának.

A KRÜGER DÉL-AFRIKA legnagyobb nemzeti parkja, melyet a világ legjobb vadrezervátumának is tartanak. A körülbelül egyötöd Magyarországnyi nagyságú területet 16 részre osztották a növényzet fajtája szerint. Érdemes 2-3 napot csak a vadlesre szánni. A parkban jól kiépített táborozóhelyek találhatóak (camp), közülük a legnagyobb és legjobb turisztikai infrastruktúrával rendelkező a Skukuza camp, de a kisebbek is kultúrált körülményeket biztosítanak Lower Sabie, Berg-en-Dal.

HAJNALI TÁBORELHAGYÁSUNK után utunkat Tschokwane felé vettük. A bozót nyugodt volt, a természet lassan ébredezett. A folyó felé vettük az irányt, mert az állatok ilyenkor vonulnak le inni. Órákon át csak majmok, vízilovak kísérték utunkat. Tschokwane mellett elfogyasztottuk bozót-reggelinket: pirítós, ham&eggs, friss, hideg tej, vaj és sötétbarna, nehezen csöpögő, rendkívüli ízű virágméz volt a menü.

A NAP LASSAN DELELŐRE visszaindultunk a táborba, az állatok ugyanis délben lefekszenek a meleg miatt. Hirtelen a bozótból csörtetést lehetett hallani; ormányok jelentek meg a magasban, szagolgatva a levegőt. Megálltunk és gyönyörködtünk. A matróna vezette az elefántcsapatot, mögötte a fiatalabb nőstények által közrefogva bukdácsoltak a kicsik. Ormányukkal ide-oda csapkodva próbálták utánozni a nagyokat, egyelőre kevés sikerrel. Szó nélkül bámultuk őket.

A MATRÓNA JELZÉSÉRE a csapat megindult, és ismét eltűntek a bozótban. Olybá tűnt, mintha bemutatta volna nekünk kis családját. Megtisztelve éreztük magunkat. Délután ismét nekivágtunk, s Napnyugtáig jártuk a vidéket, mely újabb állatok látványával ajándékozott meg: kudu-, impala-, gnú-, zsiráfcsapatok vonultak végig a szavannán.

A TÖBBI NAP IS hasonlóan telt. A hajnali ébredések és éjjeli lefekvések között megszámlálhatatlan állattal találkoztunk. Ez valóban az a bizonyos mesebeli Afrika, melyet az ember fáradtan, egy rézszínű sziklán megpihenve, lába alatt megpillant.