Utópia?
A HAJDANI GANZ-GYÁR iparcsarnokában Krisztál, egy piros hostess robot-lány gurul az üdvözlésemre. Géphangján készségesen válaszol a kérdésekre, hogy hol, mit találunk a Jövő Házában, közben nagyokat pislog digitális pilláival. Egy váratlan kérdés azonban megakasztja az információközlésben: „Mit tudsz a Világjáró Magazinról?”. „Sajnos, még nem ismerem, de utánanézek” – jön a válasz, kissé megkésve.

HÁT, ÚGY LÁTSZIK, azért mégis marad valami emberi ebben a hipermodern, digitalizált jövőben. Mindenre itt sem fogunk majd választ kapni, s ez megnyugtató. Tudja viszont, hol van Madagaszkár, Timbuktu és a Himalája. „Köszi, Krisztál és további jó munkát!” – búcsúzom, mielőtt újabb gyerekcsoport rohanja meg a szolgálatkész robot-lányt.

NEM MESSZE INNEN, az utópiafal tévéképernyőin megnézhetjük, hogy kortársaink és eleink hogyan gondolkodtak a jövőről. A percekre felvillanó sci-fi produkciók, a Majmok bolygója, a Star Trek, az Ötödik elem, vagy a Szárnyas fejvadász filmkockáinak segítségével csemegézhetünk az elképzelt jövőképek sokszínűségéből. Ezután az űrkutatás mai állásáról kapunk átfogó képet, ami már messze nem utópia. Monitorok, ábrák, műholdak tájékoztatnak a Föld légköréről, klímaváltozásáról, hatalmas távcsövön keresztül csodálhatjuk meg az esti órákban, derült időben az égbolt csillagait. Irányíthatunk teleszkópot, és ha szerencsénk van, még napkitöréseket is láthatunk.

Mars Expedíció
FÉLÓRÁNKÉNT INDUL két űrlifttel a Mars Expedíció. 2030 körül járhatunk, belépve az űrkabinba kellemes hang szólít fel a kényelmes elhelyezkedésre és kíván jó utat a Marsra. Némi fészkelődés után a képernyőn visszaszámlálás látható, majd hirtelen belepréselődőm a magas támlájú székbe. Most lőttek ki a világűrbe. Hihetetlen sebességgel távolodom a Földtől, néhány fordulás bolygónk körül, majd egy Holdon épült űrbázist pillantok meg. Hoppá! Galaktikus izgalom: mintha erősödne járművem rázkódása, belekeveredtünk egy kisbolygó-övezet száguldó sziklái közé. De egy ügyes manőverezésnek köszönhetően túléljük az aszteroidaesőt.

GYORS ÁTSZÁLLÁS a Terra bolygóközi űrállomáson, még egy kis kitérő a Szaturnusz felé, és irány a Vörös Bolygó. A felszínén vörös sziklák magasodnak, mindenfelé Mars-járók és űrszondák teszik dolgukat. Egy újabb kis zötykölődés: megérkeztünk a Marsra. Persze mindez illúzió, melyet a plazmaképernyő térhatású képe biztosít számunkra, ahonnan nem csak az univerzumba tekinthetünk ki, hanem folyamatosan nyomon követhetjük, milyen messze járunk a Naptól, vagy milyen légköri viszonyok között siklunk éppen. Kiszállva az űrkapszulából csupán a Marslakók hiánya hagy némi űrt a képzeletbeli utazás után. Van azonban Mars-béli táj, vörös színű homokkal és Mars-járóval , a Vörös Bolygón lévő Spirit pontos másával, amit, ha úgy akarom, akár irányíthatok is.

A szív képei
A BRITISH COUNCIL szívkiállításán meglepő módon nem az emberi szív tudományos elemzésével találkozunk, hanem képet kaphatunk arról, hogy a különböző kultúrákban miként képzelték el a szív és a vérkeringés működését. Pumpálhatunk véráramot, hogy lássuk a szívbillentyűk ténykedését, vagy megnézhetünk egy szívműtétet egy erre a célra berendezett műtőben, ahol a műtőasztalba beépített monitor azt a képet mutatja, amelyet az operáló sebész látott. De, ha kedvünk tarja, egy nagy piros gömb alakú sátor alatt, kis függő fotelekben, embriópózba kuporodva újra felidézhetjük az anyaméhben való ringatózást.

Az Agy
A DÁN TÁRLAT hetven különböző „szellemes” installáción keresztül mutatja be a látogatóknak, hogyan működik legfőbb irányító központunk, az agyunk. A szemléltető eszközök az agykutatás legújabb vívmányaival ismertetnek meg bennünket játékos és közérthető módon. Itt minden kipróbálható, amit elménkről tudni szeretnénk. A jobb és bal agyfélteke működését például egy furfangos rolleren tapasztalhatjuk meg, a rövid és hosszú távú memóriát pedig felvillanó fotók és képek segítségével tesztelhetjük. De az optikai csalódás élménye sem marad ki az ötletes játékok jóvoltából.

A Jövő Otthona
A MICROSOFT ÁLTAL felépített Jövő Otthonában minden nagyon high-tech és digitalizált. Minden gombnyomásra, érintésre működik. Újjlenyomat-leolvasó beléptető-rendszer gondoskodik a biztonságról, automatizált redőnyleengedő, központi számítógép által vezérelt konyha és hűtő szolgálja a holnap emberének kényelmét. Ha éppen úgy kívánjuk, a számítógép az Internetről a hűtő tartalmát számba véve recepteket ajánl a főzéshez.

A NAPPALIBAN HATALMAS plazmaképernyős Média-Centeren egyesítve élvezhetjük a TV, a DVD, a videó, a rádió és a CD digitális és virtuális kényeztetését. Az X Box 360 típusú autóversenyzős játékprogram pedig, látva a játékszimulátorok előtti fiatalok szenvedélyes gombnyomogatását, már a ma emberét is kiválóan szórakoztatja. Egy valami azért feltűnt ebben a minden igényt kiszolgáló jövő otthonában: van konyha, étkező, nappali és dolgozó helyiség, de hol a hálószoba? Ez úgy tűnik, még nem mozgatta meg a jövő tervezőinek fantáziáját.

Boeing 737 szimulátor
A KIÁLLÍTÁS TALÁN legizgalmasabb pillanatait egy Boeing repülőgép-szimulátor belsejében volt szerencsém átélni. Ferihegyről indultunk egy 20-25 perces budapesti városnézésre, de mint megtudtam, bárhova kérhetünk repülő utat a mellettünk ülő szakképzett pilótától. A Duna, a Vár, a Parlament, a Margit híd, a Szabadság híd és még megannyi szívemnek kedves helyszín fölött suhantunk el, amikor a pilóta megkérdezte, hogy mit szólnék, ha átrepülnénk a Lánchíd alatt. Ez persze teljes mértékben szabálytalan és veszélyes, s erre a gép az alacsony repülési magasságunk miatt állandóan figyelmeztetett is, de kalandvágyból belementem a vakmerő vállalkozásba.

ÓVATOSAN LEERESZKEDTÜNK a Duna fölé, és a műszerek vészjósló sípolása közepette lassan átsiklottunk a pillérek között. Majd a repülő orra gyorsan emelkedni kezdett és utastársaim ovációjától kísérve, alig néhány méter távolságra elhúztunk a Szabadság-szobor mellett. Ezután már sima sétarepülésben volt részem, rendes utazómagasságból tekinthettem le fővárosunkra. A landolás is zökkenőmentesen zajlott a Ferihegyi leszállópályán.

Café Future
AZ ŰRKÁVÉZÓ LILÁS FÉNYEI között egy repülő csészealj-szerű alkalmatosságban, habos cappuccinót iszogatva pihentem ki a Boeing szimulátorban átélt izgalmakat. Bár a felszolgálók nem voltak Ufók, s a szomszédjaim is egészen emberszabásúnak látszottak, azért az űrdizájn itt is kellemesen érvényesült. Bolygókat ábrázoló grafikák és fotók a falakon, fehér formatervezett székek és asztalok, ezüstös csillogású padló, érintőképernyős monitorok – melyekről leadhatjuk a kívánt rendelést – emlékeztettek, hogy a Jövő Házában
vagyok.