Múló évek a Szentháromság téren
A KÍVÜLRŐL TALÁN szerénynek is mondható épület belül őrzi még hajdani eleganciáját, és a Szentháromsági téri főbejáraton belépve grandiózus díszlépcsőházzal lepi meg gyanútlan vendégét. Hatalmas márvány burkolatú oszlopok, a lépcsősorokon bordó szőnyeg, háló- és csillagboltozatok, ornamentális ékítmények, kecses boltívek és díszkivilágítás árulkodik a múlt pompájáról. Nehéz elképzelni, hogy volt idő, amikor e neogótikus falak között több száz műegyetemi diák élte kollégiumi mindennapjait. Pedig volt, sőt, Illés koncert és Várklub is, de az évek során Pénzügyminisztérium, Levéltár, Művelődési Vezetőképző, Kulturinnov és alapítvány is helyet kapott itt.

A BUDAI VÁRNEGYED szívében, a Szentháromság tér, Hess András tér, Fortuna utca, Fortuna köz, Országház utca által határolt épületóriás mai története valamikor a XIX-XX. század fordulóján kezdődött. Fellner Sándor Budapest fejlődésének leglátványosabb korszakában, az 1890-es évek végén kapott megbízást a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium tervezésére. 1901 októberében kezdték meg a földmunkát, és 1904-re már el is készült a hatalmas épületegyüttes. A korabeli sajtó főleg a Mátyás-templommal versengő, a térre néző kéttornyos, reprezentatív homlokzatot kritizálta. A háború előtti politikai vezetők kényelmét 300 személyes bálterem, szobrokkal díszített aula, faburkolatos, kandallós fogadó- és tanácskozótermek, fényűző miniszteri szobák szolgálták.

A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM palotája a második világháborúban súlyosan megrongálódott. Az 1948-as újjáépítés során az épület jóval egyszerűbb küllemet kapott: eltűnt a „nyugtalanul túldíszített” tető a tornyokkal, a neogót stílusú, kiugró előtér, és a díszterem is kisebb lett. Ez utóbbi ajtóit mai is eredeti pompájukban láthatjuk, ám a műmárvány keretek és a falak alsó részét takaró faburkolat a kalandos sors egyik újabb kori lenyomata. Néhány éve itt forgatták Szabó István „A napfény íze” című filmjének vívójelenetét, és a díszlet a teremben maradt ajándékként.

Mozgalmas évtizedek
A HÁBORÚ UTÁNI részleges helyreállítással vége szakadt a pénzügyminisztériumi éveknek, 1950-ben a Tanfolyamellátó Nemzeti Vállalat költözött be, s vele a kor intézményei, funkcionáriusai. Ekkoriban nagy létszámú – főleg gyorstalpaló – tanfolyamokon itt képezték a tanácselnököket, ellenőröket, de külügyi képzések is folytak. 1954-től egy új korszak kezdődött az épület életében: ekkor létesült a Budapesti Műszaki Egyetem Diákotthona, 238 lakószobával és több tucat kollégiumi helyiséggel – meglehetősen mostoha körülményeket teremtve, hiszen az épületet eredetileg egészen más célra tervezték.

AHOL KORÁBBAN politikusok döntöttek az ország sorsáról, most egyetemisták élték zajos hétköznapjaikat bulikkal, táncos rendezvényekkel, irodalmi színpaddal. A Díszteremben fellépett többek között az Omega és az Illés zenekar, a Várklub pedig egy egész generáció számára vált legendás találkozó- és szórakozóhellyé.

EZUTÁN MOZGALMAS évek következtek, az épület falai között számos intézmény és cég működött. A hajdani Pénzügyminisztérium Fortuna udvari, irattári raktárépületében a Levéltár kapott helyett. A főépületet a ’70-es években a Művelődési Minisztérium Vezetőképző és Továbbképző Intézete vette ideiglenesen birtokba, majd 1989-ben ennek jogutódja, a Kulturális Innovációs és Továbbképző Vállalat (KULTURINNOV) talált itt otthonra. A zűrzavaros tulajdonosváltások után 1992-ben a Magyar Kultúra Alapítvány kapta meg az épület 60 százalékát, 40 százalék azonban továbbra is állami tulajdonban maradt, a Magyar Országos Levéltár használatában.

Jelen a múltban
DE MINT ÖRÖKSÉG, bérlők sokszínűsége jellemzi ma is az épületkomplexumot. A Hess András téri oldalon található Fortuna Ház udvarán, az ódon falak árnyékában barátságos, emberléptékű világ várja a betérőt. Fémszerkezetű üvegpavilonok, zöld növényekkel és virágokkal körbefuttatott épületek, hangulatos étterem, könyvesbolt és teázó, galéria, iparművészeti boltok gondoskodnak a gondtalan időtöltésről. Külön érdekessége a Fortuna Udvarnak, hogy mint az egyetlen XIV. századi köveket is őrző, 1700 körül keletkezett épületrész, szépen faragott gótikus ülőfülkéket őriz kapujában.

KELLEMESEN MÚLATHATJUK az időt a szomszédos Magyar Borok Házában, ahol borkóstoló sétákon ízlelhetjük meg a 22 hazai borvidék legnemesebb nedűit. A patinás pincészet borkiállításán egyedülállóan átfogó (íz)körképet kapunk a magyarországi borászat remekeiből. A bortúra alatt a látogatókat szakavatott pincemesterek vezetik körbe, illetve tablók és térképek nyújtanak segítséget a tájékozódásban. Érdemes azonban odafigyelni az elfogyasztott mennyiségre, mert a „magukat itató” hazai borok túlzott kortyolgatása a hűs pincéből való távozás után, a garantált jókedven kívül másfajta meglepetéssel is szolgálhat.

DE A FŐÉPÜLETBEN is jócskán akad nézelődnivaló, hiszen állandó kiállításként csillogó ásványokat, hegyi kristályokat, drágaköveket, és ezekből készült ékszereket láthatunk, mi több, neves hazai és határon túli művészek alkotásait bemutató, ideiglenes képzőművészeti tárlatokat is megtekinthetünk az épület termeiben. Az épület mai is mozgalmas események színhelye: hangversenyek, bálok, konferenciák, esküvők, kiállítások követik egymást. Az 1993 óta itt működő Alapítvány rendezvényeket szervez a magyar-magyar párbeszéd érdekében; a külhoni és a hazai magyarság kulturális és gazdasági kapcsolatait erősíti. Rendezvényeik központi gondolata a „régiók találkozása”, ennek jegyében szervezik a Magyar Kultúra Napját, a Karikatúra Művészeti Fesztivált, a Budavári Mosolynapokat, a Költészet Napját, a Kárpát-medencei Napokat, a Budavári Mézesnapokat, számos könyvbemutatót, kiállítást, koncertet és képzést. Az épületben tartja eseményeit az Ausztrália Magyar Baráti Köre, a Panoráma Hazatérők Világklubja és a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület is.