Mai Manó
HA CSAK ANNYI jegyeznénk meg Mai úrról, hogy császári és királyi udvari fényképész, még nem sokat mondtunk volna róla, hiszen a XIX. század végén féltucatnyi magyar fényképészről lehetett elmondani ugyanezt. De ha azt is hozzátesszük, hogy a maga korában a portré- és gyermekfényképezés egyik legkiválóbb hazai képviselője, akinek műtermében Habsburg főhercegeken kívül maga Ferenc József császár, valamint Kossuth Lajos is megfordult, akkor már állítottunk Mai Manóról valamit.

S HA EZT MEGTOLDJUK azzal, hogy az 1906-ban indult „Fény” című fotográfiai folyóirat egyik alapítója, főszerkesztője és szakírója, illetve korának nemzetközileg is elismert fotós szaktekintélye, akire még a konkurens műtermek fényképészei is felnéztek, érthetővé válik, miért lett az ő neoreneszánsz műterem-palotája a magyar fotográfusok székháza.

A műteremház
A SZÁZADFORDULÓ ízléséhez alkalmazkodva a háromemeletes, reprezentatív műteremház szinte minden részletével a dekorativitás és a luxus szolgálatában áll. Az épület homlokzatát zöld-sárga mázas Zsolnay-majolika, szobrok és domborművek díszítik. A harmadik emeleti terasz oromzatát pedig freskók színesítik, melyen a festészet és a fényképészet allegorikus nőalakjainak kezében stílusosan festőpaletta, fényképezőgép és reflektor látható.

A VALAMIKORI nagypolgári miliő már a tágas előcsarnokba lépve megérinti az ide betérőt. Szépen rendbe hozott, hullámzó kovácsoltvas korlát és márványlépcső vezet a félemeleti galériára, ahol jelenleg kisgaléria működik. Egy apró ajtó mögött hangulatos könyvesbolt bújik meg hazai és külföldi fotóművészek albumjaival megrakottan. De aki nem csak a lába elé néz, hanem fölfelé is tekint a díszes csarnokban, arra a stukkókkal ékített mennyezetről aranykeretbe foglalt, festett puttók mosolyognak.

INNEN VÁLIK AZÁN igazán izgalmassá a nyolcszintes épület belső tere, hiszen minden kis zugban van valami nem várt, kecses meglepetés, művészi finomság. És itt nem csak a falakon lévő kiállítási fotókra gondolok, hanem az épület belsőépítészeti megoldásaira is.

KESKENY LÉPCSŐN jutunk el a hajdani háztulajdonos-fényképészmester első emeleti irodájába. A folyosó hármas ablakának maratott mintás üvegtábláiról Mai Manó monogramja köszön vissza ornamentikus díszítések szövevényéből. Ebben az irodában zajlott a megbeszélés annak idején a vendég és a fényképész alkalmazottai között: mi mennyibe kerül, milyen fotót szeretne a megrendelő, portrét vagy családit, mekkora méretben, hányat, s milyen határidőre.

Napfényműterem
AZ ELVÁRÁSOK és a lehetőségek megtárgyalása után egy faragott tölgyfalépcsőn vitt az út a második emeleti fogadótérbe. A szalonként is használt teremben a fényképezkedni vágyók még elvégezhették utolsó simításaikat toalettjükön, hogy aztán kicsinosított, rendezett külsővel lépjenek be a „ház szentélyébe”, a napfényműterembe, ahol a fényképész elkészítette a kért felvételeket.

A SZALON TERMEIT ma kiállítási terek foglalják el, s egy óriási velencei tükör, illetve Róth Miksa festett ólomüveg ablakai árulkodnak a nagypolgári fotóműterem egykori pompájáról. Külön említést érdemel a fogadótermet elválasztó kétszárnyú, rézkeretes, csiszolt üvegű tolóajtó, melyhez foghatót aligha lehet már látni polgári lakásokban.

A NAGYMÉRETŰ világos műterembe a fény a zárt, üvegezett erkélyen és annak ferde üvegtetején jut be, melynek mennyiségét és irányát két függönyrendszerrel lehetett szabályozni. A két végfalon freskók láthatók, melyek részben a helyiség dekorativitását növelték, részben pedig Mai Manó „fényírdájának” hátteréül szolgáltak.

A VENDÉGEK kedvük szerint örökíthették meg magukat egy díszes angolkert vagy egy térben ábrázolt asztal, szék, esetleg boltív előtt. A harmadik emeleten technikai helyiségek, munkaszobák voltak, ma pedig a Pécsi József nevét viselő fotográfiai szakkönyvtár található, ahol 10 000 kötetnyi szakkönyv és folyóirat várja a vizuális kultúra iránt érdeklődő olvasókat.

A tetőtér
AZ ÉPÜLET JELENLEG a nagyközönség számára eddig járható be, pedig feljebb még igazi érdekességek vár(ná)nak a ház látogatójára, ha a felújítási pénzek néhány tíz milliója megérkezne a mostani bérlő bankszámlájára. A legfelső két szint osztott terének lenyűgöző vasszerkezete és üvegkupolás teteje enged következtetni a hajdani fényképészműhely hangulatára.

E HELYÜTT HÍVTÁK ugyanis elő, retusálták, felkasírozták, színezték, nagyították és sokszorosították a képet gondos mesterkezek. A korabeli profizmus csúcsaként ma is felfedezhető még az épület falában az az aprócska lift, melyen az elkészült munkákat, nézőképeket, fotós eszközöket szállították a különböző szintek között.

A TETŐTÉR NEGYEDIK, ötödik emeletén a fotótechnikai kiállító helyiségek és oktatótermek kapnak majd helyet. A 112 éves Mai Manó Ház műemléképület és Európa legépebben fennmaradt ilyen jellegű fényképészeti műteremháza. Színvonalas történeti és kortárs fotókiállításaival évek óta népszerűsíti a hazai fotográfia kultúrát, s látva Pécsi József művészi portréit és izgalmas reklámfotóit, bőven van még mit megmutatni a magyar fotóművészet tárházából.