HOSSZÚ ÉVEKKEL ezelőtt, egy krétai nyaralás alkalmával eljutottam Szantorini szigetére, igaz, csak egy egynapos kirándulás keretében. A villámlátogatás kóstolót adott az egyik legeredetibb görög szigetből, s a vágyat, hogy egyszer igazán alaposan felfedezhessem. Néhány éve már a hazai utazásszervezők is felvették kínálatukba Szantorinit, így a visszatérés már csak idő kérdése volt.

UTÓLAG CSAK egyvalami tett rám nagyobb hatást első utazásomon: a megérkezés. A tenger felől, hajóval közeledni a kráterperem tetején nyújtózkodó Fira felé egy életre szóló élmény volt. De persze a repülésnek is vannak előnyei: a levegőből szintén láthatjuk a szétrobbant vulkán maradványait, peremén a fehéren világító városkákkal.

Kopár domboldalak, fekete tengerpart
A KIS REPTERET gyorsan magunk mögött hagytuk, s máris szállásunk, Kamari felé tartottunk. Egyelőre kopár, semmitmondó, dimbes-dombos táj vett körül, s mint később kiderült, a dús, zöld növényzet, a pineafenyő illat mind-mind hiánycikk errefelé. Itt ugyanis mindent a vulkáni tevékenység hozott létre, vagy inkább hagyott életben.

KAMARI AZ EGYIK legnépszerűbb nyaralóhely, különlegessége pedig fekete homokos strandja. A világ azon ritka helyeinek egyike ez, ahol, ha egy butikban homokszínű pólót szeretnénk vásárolni, azon sem csodálkoznánk, ha grafitszürkét tennének elénk. A szigeten ugyanis a vulkáni folyamatoknak köszönhetően sokféle színű homokkal találkozhatunk, de a hagyományos sárga homokfövenyről nem is álmodhatunk. Kamari partját egyébként egy, a tengerbe omló hegy, a Mesa Vuno teszi még látványosabbá.

TÍZ ÉVVEL EZELŐTT, a szigeten eltöltött napon itt ebédeltünk. Akkor még csak néhány étterem várta a kósza turistákat. Ma már egy hosszú tengerparti sétányon korzózhatunk, és igencsak nehéz feladat eldönteni, melyik is az „igazi” helyi taverna a több tucat közül. A „korzó” mögött kisebb-nagyobb szállodák, a távolabbi utcákban pedig jó minőségű szállások, stúdiók, apartmanok találhatók. Szantorini a görög szigetek elitjéhez tartozik, ami a szállások minőségében és a legtöbb helyen az árakban is megmutatkozik.

SZÁLLÁSHELYÜNKET elfoglalva a sziget térképét tanulmányoztuk, s arra az elhatározásra jutottunk, hogy a viszonylag kis távolságok miatt legjobb lesz, ha motort bérlünk. Kamariban számtalan autó és motorkölcsönző közül válogathattunk.

MOTORUNKKAL aztán könnyen felkapaszkodtunk a Kamari-öblöt lezáró Mesa Vuno tetejére. A pazar kilátás miatt már önmagában érdemes megmászni a hegyet, de az igazi cél általában nem ez. A hegy tetején található ugyanis az ókori Thira romvárosa. Az archeológusok megállapították, hogy Thira, melyet valaha Szantorinnak hívtak, a minószi civilizáció kereskedelmi központja volt. Eredetileg Kréta gyarmatának hitték, de kiderült, hogy a sziget Kr. e. 2500 körül független hatalomként nagy befolyásra tett szert az Égei-tengeren.

A VIRÁGZÓ KERESKEDELEM fellendítette Thirát, ezt a gazdagságot tükrözik a házakban talált freskók. Később, Kr. e. 1000 körül alapítottak itt egy várost, amely a Római birodalom idején virágzott. A most látható romok a késő római korból valók. A hegy tetejéről a másik irányba elindulva egy ösvényt találtunk. Ezen elindulva a Mesa Vuno hegy másik oldalához jutottunk le.

ÚTKÖZBEN a sziklafalba vájt remetelakot és egy kis templomot találtunk, s egy jó órányi sétával máris Periszába értünk. Perisza Kamari folytatása, a part ugyanolyan fekete, a két strandot csak a Mesa Vuno barátságtalan sziklafalai választják el egymástól. Hajóval mindössze néhány perc alatt átérhetünk az egyik partról a másikra, autóval vagy motorral ezt csak óriási kerülővel tehetjük meg.

Barna lávakövön fehér házak
HA KÉPET LÁTUNK Szantoriniről, akkor legtöbbször a fővárost, Firát látjuk rajta. És ez nem véletlen. Nincs sok hely a világon, ahol egy szunnyadó, de még ma is aktív vulkán kráterének peremére építkeznek. Ráadásul hófehér házakat, éttermeket, luxusszállodákat úszómedencékkel.

MOTORUNKAT a város legelső szállodája, a Hotel Atlantis parkolójában állítottuk le, innen sétáltunk be a városba. Már a szálloda előtti sétányról lenyűgöző látvány tárult elénk: 300 méter magasan voltunk, alattunk a tenger és a Kameni lávasziget. Errefelé a panorámához általában hozzátartozik egy vagy több luxus tengerjáró hajó a város kikötője előtt. A sziget több hajótársaság Földközi-tengeri útjának egyik állomása, de a Krétáról naponta érkező hajók is óriásiak.

A KALDERA OLDALÁBAN lépcsőzetes elrendezésben fehér házak, teraszok verik vissza vakítóan a napsugarakat. A teraszokon napágyak, sok helyen egy-egy apró medence kéklik. A látvány leírhatatlan. A sétány apró utcácskákba torkollik, ahol elegáns üzletek, ékszer- és ajándékboltok sokasága várja a turistákat. Akikből aztán akad bőven. Napközben nem is nagyon érdemes bemenni Firába. Nem csak az elviselhetetlen meleg, hanem a tömeges turistainvázió miatt is érdemes ilyenkor inkább valamelyik strandot választani.

DÉL KÖRÜL UGYANIS megtelik a város az óceánjárók utasaival, akiket leginkább arról ismerünk meg, hogy mellkasukon, gallérjukon egy színes matrica virít, hajójuk vagy a turistabuszuk számával. Estefelé ők már egy másik sziget felé hajóznak, ilyenkor sokkal nyugodtabb a város. Itt az ideje, hogy leüljünk egy frappéra valamelyik teraszon.

PERSZE A PÁRATLAN kilátást pénztárcánk is megérzi, de ezt akkor sem szabad kihagyni. Alattunk egy kis kikötő fényei látszanak, a hajókról csónakok hozzák ide a turistákat, akik háromféleképpen juthatnak fel a városba: vagy gyalogolnak a tűző napon, vagy szamarat bérelnek, és ennek hátán rázkódnak, vagy gyors libegőt választanak néhány euróért.

A VÁROS TELJESEN összenőtt Firazstefanival és Imeroviglivel. Ha ide átsétálunk, hasonló fehér házak, kupolák és a tenger csodás látványa vár, de jóval nyugodtabb környezetben. Erre ugyanis nem járnak az egynapos turisták. Azért sokkal olcsóbb árakra itt se számítsunk, főként, mert Imerovigli a „nemzetközi felső tízezer” pihenőhelye.

Fekete lávafolyam, vörös iszap
MÉG A FIRAI ÉTTEREM teraszán vacsorázva, a szemközti vulkáni szigetecskét nézve határoztuk el, hogy másnap hajóra szállunk, és közelebbről is megismerkedünk a robbanás eredményeivel. Mert ezt a drámaian csodás helyet egy óriási vulkán felrobbanása alakította ki. Valamikor, úgy három és félezer évvel ezelőtt itt egy óriási vulkáni kúp emelkedett ki a sziget közepéből. Kr. e. 1450 tájékán a vulkán hatalmas robajjal felrobbant. Az akkor még virágzó sziget lakóit egy földrengés figyelmeztette a közelgő katasztrófára, akik sebtében elhagyták otthonukat, csak a legfontosabb értékeiket véve magukhoz. Úgy tűnik, arra számítottak, hogy hamarosan visszatérhetnek, mivel olívaolajjal és magokkal teli hatalmas korsókat tettek az ajtófélfák alá, ez volt ugyanis a házak legbiztonságosabb része.

DE EGYSZER CSAK a szigetet elérte a végzet. Kitört a vulkán, és finom habkőréteggel fedte be az egész várost. A robbanást talán jobban el tudjuk képzelni, ha tudjuk, hogy az eredeti vulkán magassága 1 800 méter volt. Csak több hónappal a kitörés után oszlott fel a hamufelhő, és a megmaradt félkör alakú krátert elöntötte a tenger. A sziget így vesztette el óriási hegyét és területének több mint felét. A robbanás után öt részre szakadt Szantorini: létrejött a félhold alakú fősziget, valamint vele szemben Thirasia és Aspro, melyek most körbeölelik a jelenlegi vulkán közepét, a Palea Kameni és a Nea Kameni szigeteket.

MI IS IDE HAJÓZTUNK, miközben le nem vettük szemünket a látványról: fantasztikus élmény a víz felől nézni Firát, Imeroviglit és az egész szigetet. Nea Kameni kis szigetén aztán szembesültünk a tudattal, hogy ez a vulkán bizony bármikor kitörhet. A szigetecske ugyanis nem más, mint egy lávarengeteg a tenger közepén. Miután hajónk kikötött, a megkövesedett lávafolyamon sétáltunk el a XX. századi kitörések kisebb-nagyobb krátereihez. Nem mindennap sétál az ember ilyen köveken, igazán forró élmény, na nem a kövek melegsége, hanem a közel 40 °C-os hőség miatt. Itt mindenki vizes palackkal a kezében kaptat fel az emelkedőn, hogy aztán megcsodálja a Föld erejét.

A FORRÓ, SZÁRAZ kirándulás után kapitányunk fürdőzést ígért, méghozzá nem is akárhol. Az öreg kráter, Paleo Kameni kis öblében 45 °C-os forrás melegíti a vastartalmú vizet. Itt ereszkedtünk bele a furcsa szagú és színű tengerbe. A vöröses iszap állítólag gyógyító hatású, így néhány perc múlva már mindenki a sárban dagonyázott.

HAJÓKIRÁNDULÁSUNK harmadik állomása Thirasia szigete volt. Ez egy egész más világ. A Firában tapasztalt nyüzsgésnek semmi nyoma, csak a kirándulóhajók kötnek ki a pici kikötőben, de a szigetet kevesen látogatják. A kikötőből százötven lépcsőfoknyira találjuk Manolas falucskát, ahol megállt az idő. Mivel éppen szieszta volt, az utcákon sétálva egy teremtett lélekkel sem találkoztunk, sétánkat mindössze két kóbor kutya kísérte.

HA A SZŰK UTCÁK végében néha nem tűnt volna fel a vulkán és a rajta ülő fehér települések távoli képe, azt hihettük volna, hogy valahol a Meteorák környékén vagyunk, egy hegyi faluban. Persze a turistákra itt is készülnek, a kikötőbe vezető úton lévő étteremben még magyarul is beszéltek néhány szót. Sőt a taverna falán egy „Jorgos Travel Utazási Iroda” matricát is találtunk. Egy letűnt kor emléke.

Kék kupolák, vörös homok
A TERMÉSZETI MÚLT megismerése után úgy döntöttünk, utánanézünk a híres Atlantisz-mítosznak. Míg sokan merész feltételezésnek tartják, mások szerint elképzelhető, hogy a mai nap is tartó Akrotiri ásatások valójában Platón Atlantiszát vagy annak egy részét tárják fel. Az Atlantisz nevű elsüllyedt kontinens még ma is a világ egyik legnagyobb rejtélye, s még azokat is foglalkoztatja a kérdés, akik tagadják létezését. De valóban, létezett-e egyáltalán? Az Atlanti-óceán vagy pedig a Földközi-tenger egyik szigete volt? Afrikához, Amerikához vagy Európához tartozott?

TALÁN SOHA NEM kezdődött volna el a kutatás, ha a görög filozófus, Platón (kb. Kr. e. 427-347) nem meséli el a történetét két dialógusában, a „Timaioszban” és a „Kritiasz-ban”. A görög filozófus leírása szerint Atlantisz egy óriási sziget volt, nagyobb, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve, hatalmas királyság, fejlett civilizációval és ideális politikai berendezkedéssel.

AZ ELMÚLT KÉTEZER évben hat vulkánkitörés rengette meg a szigetet. Az 1866-os kitörés vonzotta ide Ferdinand Fouqué vulkanológust, aki egy bronzkori települést fedezett fel Akrotiri közelében, melyet több mint háromezer éve borít vulkáni hamu. Sokak szerint ez egy újabb lehetséges helyszíne lehet az elveszett Atlantisznak.

BÁRMI IS LEGYEN az igazság, az Akrotiri ásatásokhoz el kell látogatni, hiszen a régészek többszintes házakat, kerámiákat, freskókat, vagyis egy egész bronzkori várost ástak elő. Sajnos a legszebb tárgyakat már az Athéni Nemzeti Múzeumban őrzik, bár néhány érdekességgel itt helyben, a Firai Múzeumban is találkozhatunk.

A SZIGET DÉLI RÉSZÉNÉL található Akrotiritől nincs messze a Vörös-part. A sötétvörös homokföveny megközelítése nem egyszerű, de a sziklákon vezető ösvény egy mesés partszakaszhoz vezet. A homok természetesen vulkanikus kőzet, a strand mögött húzódó meredek, leszakadt hegyoldalban láthatjuk a még szilárd formáját. Bár néha az volt az érzésünk, hogy a hegy mindjárt elindul a víz felé, kellemes élmény volt itt fürödni. Nem messze innen található egy igen rövid fehér homokos part. Persze senki ne gondoljon korall-homokra! A nehezen megközelíthető öböl színe is a vulkáni tevékenység eredménye.

A SZIGET KÖZEPÉN találtunk rá Pirgoszra, ahol mindenfelé kék kupolákat látni. Szantorini egyik legrégebbi települése egy domb tetején fekszik, a megmaradt, omladozó középkori várfalon végigsétálva a sziget belső részére láttunk rá. Előttünk szőlőültetvények, a távolban a reptér és Kamari partja látható.

Aranyló naplemente
HA MÉG TÖBB KÉK kupolára és „élő képeslapra” vágyunk, Oiába kell látogatnunk. Mi késő délután motoroztunk el a sziget legtávolabbi, észak-nyugati csücskébe, ahol egyre csak gyűltek a turisták. A sziget talán legfestőibb települése szintén a kalderára épült. A meredek hegyoldalban szűk utcák, fehér házak, kék kupolák, merész kávézók teljes összevisszaságban, mégis összességében harmóniában. A fehér teraszok, házak néhol luxusszállodákat rejtenek, a fehér udvarokon kéklő medencéket, jakuzzikat fedezhetünk fel.

OIA LEGSZEBB NYUGATI csücskében egy szélmalom áll, kíváncsi lennék, használták-e valaha. Háttérnek egy naplementés fényképhez mindenesetre kiváló. Hiszen a naplementét a világ legszebbjének hirdetik errefelé, pedig itt is csak a tengerbe bukik a nap, mint a világ számos más helyén. Csak nem mindegy, hogy milyen díszletek között!