Egérlyukból palotába
A PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ, vagy ismertebb nevén Divatcsarnok története nem az Andrássy úti épületben kezdődött, hanem a Kerepesi (ma Rákóczi) úton, egy parányi kis boltban. Ott nyitotta meg első üzletét 1898-ban a híres óbudai textilgyáros, Goldberger Sámuel. Ez volt a polgárosodó Budapest első áruháza, amelyben az alsó-középréteg, és a jobban fizetett munkások mindent egy helyen megtalálhattak a gombostűtől a kalapon át a tanszerekig.

GOLDBERGER A "SŰRŰ FILLÉR" üzleti modell alapján működtette kissé nagyzolóan Párisi Nagy Áruház névre keresztelt boltját: a nagy tömegben, olcsón vásárolt árut kevés haszonnal adta tovább. Az alacsony áraknak hamar híre ment, és pár év alatt olyan nagy kereslet mutatkozott portékáira, hogy a kereskedő sorra nyitotta az újabb boltokat a háztömbben.

MIKÖZBEN ELHANYAGOLTA a biztonsági előírásokat, és egy rövidzárlat következtében az akkor már 150 alkalmazottat foglalkoztató Párisi 1903 augusztusában a lángok martalékává vált. A tűzvészben tizennégyen vesztették életüket, köztük Goldberger felesége.

A VÁLLALKOZÓ viszonylag hamar talpra állt az erkölcsi és anyagi veszteségből, és még nagyobb fába vágta a fejszéjét. Azóta szövögette álmait egy valódi nagyáruház megnyitásáról, amióta fiatal inasként megjárta Bécs, Berlin és Párizs bevásárlóházait. Az Andrássy út 39. szám alatti épületben találta meg az ideális helyszínt.

AZ 1885-BEN EMELT pazar, neoreneszánsz palotában a Terézvárosi Kaszinó működött addig étteremmel, kávéházzal, varietével. Goldberger Sámuel 1909-ben kezdett hozzá testvérével a Kaszinó átalakításához. A nagyszabású munkálatokhoz szükséges pénzt épen maradt boltjainak eladásából teremtette elő. Az épület tervezését Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Kaszinó tervezőépítészére, Petschacher Gusztávra bízta.

A HÁZ ANDRÁSSY ÚTRA néző oldalát lebontották, és egy akkor építészeti újdonságnak számító vasbeton szerkezetet hoztak létre. Így született meg 1911-ben az első modern, magyar áruház galériás, egylégterű elrendezéssel, hatemeletnyi magas, fedett üvegudvarral a már ismert Párisi Nagy Áruház néven.

A REPREZENTATÍV ÉPÜLETBEN márványoszlopok, aranyozott díszes lépcsőfeljárat, csiszolt, színes üvegablakok, üvegfalú, tükrös felvonók kápráztatták el a vásárlóközönséget, akik a ház tetőkertjéről gyönyörködhettek a budapesti panorámában, télen pedig korcsolyapályaként használhatták a magaslatot. Az áruház igazi büszkesége a Kaszinó idejéből megőrzött bálterem maradt, amelynek falaira a padlótól a mennyezetig Lotz Károly és Feszty Árpád festett színpompás allegóriákat.

Közbeszól a háború
MINDEZ ÓRIÁSI minőségi ugrást jelentett a korábbi Párisi Nagy Áruházhoz képest. Ehhez mérten változott az árukészlet is, amely az alsó-középréteg helyett már a nagypolgári fogyasztók igényeit szolgálta. Goldberger luxusáruházához fűzött reményeit azonban egy csapásra elsodorta a háború. Már az első világégést megelőzően rohamosan szűkült a fizetőképes kereslet, a háborút követő gazdasági válság idején pedig csőd fenyegette a Párisit.

ELEKERÜLÉSÉRE 1924-BEN Goldbergerék részvénytársasággá alakították a családi vállalkozást, és bérlők számára parcellázták fel az áruházat, amely hamarosan bazár jelleget öltött, és elöntötték a filléres árucikkek. Goldberger ezzel visszajutott oda, ahonnan indult. A Párisi a két háború között a legolcsóbb áruház kétes hírnevére tett szert.

A LÉTESÍTMÉNY nem kerülhette el az államosítást sem. Egy darabig könyvraktárként szolgált, 1956 után áruházi funkciójában nyitották meg újra, akkor már Divatcsarnok néven. Az 1967-ben műemléki védettség alá vont ház 1999-ig működött a Centrum-hálózat tagjaként.

LEGTÖBBÜNKNEK ebből az időből lehetnek emlékei róla. Gyerekfejjel ott volt alkalmunk megismerkedni a katarzis fogalmával. Pazar élmény volt az aulából felbámulni a grandiózus átriumba, felkapaszkodni a lépcsőkön, és közben a korlát mellett tekintgetni lefelé, ahogyan emelkedünk egyre magasabbra. A legfelső emeleten a fáradtságtól remegő térdekkel, de elégedetten néztünk szét a lábunk alatt elterülő konzumpalotán. Ez az óriáslépcsőház mindennél, még a legszebb nejlon iskolaköpenynél is érdekesebbnek bizonyult.

DECEMBERBEN, AMIKOR a parlamenti karácsonyfa méreteit meghazudtoló fenyő magasodott az aula közepén, kicsit hűtlenek lettünk a gigantikus lépcsőházhoz. Ilyenkor úgy éreztük, az egész garádicsos szerkezetet csak azért építették, hogy szépen körül lehessen járni a fát, minden díszt gondosan megmustrálva rajta. De Vízkeresztkor kiderült, óriásfenyő nélkül is csodás az átrium, a maga szédítő mélységével. Nem különben a krémes, melyet jutalomfalatkaként kaptunk az áruház melletti Párisi Cukrászdában, amiért hősiesen, nyafogás nélkül várakoztunk órákat, mire anyáink végeztek a nézelődéssel.

Az Orco nem adta fel
A DIVATCSARNOKNAK a plázák tették be – szó szerint - a kaput 1999-ben. Tulajdonosa, a Centrum Rt., amely a rendszerváltozás után megvásárolta az épületet, túl akart adni az üresen álló házon, és hosszas vevőkeresés után, 2001-ben megállapodott a közel kétmilliárd forintos vételárat ajánló francia befektetői társasággal, az Orco Property Group-pal.

AZ ÁLLAM AZONBAN váratlanul előrukkolt elővásárlási jogával, és a Kincstári Vagyon Igazgatóság megvette a műemléképületet. Nagyszabású tervek jöttek-mentek, végül azonban egyetlen kormányzat sem áldozott pénzt arra, hogy közfunkciók szolgálatába állítsa az Andrássy út 39-et.

ELŐSZŐR INFORMATIKAI központot szerettek volna létrehozni benne, majd pedig a világhírű, kortárs Guggenheim Múzeum budapesti részlegét álmodták bele. Az építészek és a műemlékvédők Építészeti Múzeumot láttak volna benne szívesen, a főváros és a kortárs zene képviselői viszont zenei célú hasznosítását szorgalmazták. Felmerült a Humor Háza és egy közép-európai kulturális centrum létrehozása is. Az állam azonban visszariadva a milliárdos költségvetésű felújítás terhétől, tavaly pályázatot írt ki az ingatlan eladására.

A SORS FINTORA, hogy a hányatott sorsú Párisi végül a hoppon maradt kérőjé, az Orco Csoporté lett, amely az épületet a helyreállítás után eredeti funkciójában áruházként kívánja hasznosítani. A hárommilliárdos vételáron felül további kétmilliárd forintot költ majd a szigorú műemlékvédelmi előírásoknak megfelelő rekonstrukcióra. Mivel az állam az elmúlt 5 évben bizonytalan jövője miatt alig áldozott az épületre, rohamosan romlott az állaga. Az 1967-ben restaurált Lotz terem ellenben ma is jó állapotban van.

SOKSZOR LÁTHATTUK, hogy a történelem ismétli önmagát. Úgy tűnik Goldberger Sámuel álma éppen száz év múlva ismét valósággá válik. A tervek szerint nemsokára újra megnyílik a Budapest legszínvonalasabb áruházának szánt Párisi Nagy Áruház, olyan világmárkák debütálásával, amelyek eddig nem tartották fontosnak piaci megjelenésüket Magyarországon. Rebegjük el némi iróniával: ezúttal nem szabad, hogy keresztbe tegyen holmi totális háború...