ŐSZINTÉN BEVALLVA nem sokat tudtam az országról, csak a tamil-szingaléz vallási-etnikai villongások hírei, és a boltok polcain sorakozó ceyloni teafilterek dobozai jelentették számomra Srí Lankát. Pár évvel ezelőtt Vietnamból hazafelé, a bangkoki repülőjáraton ismerkedtem meg Srí Lanka-i származású barátommal, aki egyszerűen így festette le szülőhazáját: „Az ősi városok egy darabka Ázsiát, a tengerpartok a Karibi szigetvilágot, a hegyvidék Angliát, a Yala Nemzeti Park egy kis Afrikát ad Neked”. Nehezen hittem, hogy ennyi minden elfér ezen a kicsiny szigeten, de nem csalódtam, sőt, igazán magával ragadó országot ismertem meg benne.

Colombo
A SZIGET NYUGATI partján fekszik Colombo, a főváros, amely általában kiábrándultságot okoz a maga modern épületegyütteseivel, és a keleti, valamint a nyugati világot vegyítő káoszával. A fehérben pompázó toronyépületek, az angol gyarmati stílusban épült paloták, a bazárok, a nyomornegyedek, a buddhista, a hindu és a muzulmán templomok egyvelege adja a belváros színes forgatagát.

A VÁROS NEVE a szingaléz „kolamba” (mangólevél) szóból származik, és az ország ősi városaihoz képest rövid múltra tekint vissza, hiszen csak a XIV. században említik először a krónikák. A portugálok 1518-ban első támaszpontjukként építették az Erődöt, őket a hollandok követték, akik a kórházat, a Wolfendahl templomot, a postahivatal épületét és a bazárt (Pettah) hagyták örökül az utókornak. Az angol gyarmatosítás idejében születtek viszont a város legelegánsabb kerülete és középületei.

Negombo
A NAGYVÁROS viszontagságai után a tőle északra fekvő Negombo egy igazi halász- és üdülőváros vegyes képével fogadott. A szállodákkal szegélyezett homokos tengerpart a fürdőzés mellett kirándulást is kínál hagyományos vitorlással. A helyiek a halászat mellett így juthatnak mellékkeresethez. A vízi jármű farudak, deszkák és kötelek kusza összevisszasága, és hátramenetbe is kapcsolható: az árbocot megfordítják, a kormánylapátot áthelyezik, és máris a tat lesz az orr.

A HAJNALI HALPIACI látvány és szagorgia után, a városka határában alig félórányi tuk-tuk-os rázkódást követően leltünk rá egy lapos, kopasz szikla tövében Aluthapola buddhista templomára. A bejáratnál megszabadultunk cipőinktől – ahogy illik ilyen helyeken –, de a szentély egyes részeit a sziklán átkelve lehetett csak elérni, ami mezítláb igazán kalandossá tette a látogatást.

A BUDDHISTA SZENTÉLYEK és az ősi paloták, templomok az ország belsejében vártak ránk. A Kurunegala felé tartó út emelkedni kezdett, a növényzet is folyamatosan változott, a pálmafaligeteket kaucsukfák, fűszerkertek és rizsföldek szabdalták szét, de a magaslatokat már az esőerdők sötétzöldje burkolta be. Az út egyik oldalán a sziget gyümölcsei pompáztak az alkalmi árusok standjain: mangó, papaja, ananász, banán és királykókusz. A túloldalon vízibivalyok taposták a mély iszapot, a helybéli aszszonyok pedig rizspalántákat ültettek.

Ősi városok
AZ ŐSI VÁROSOK EGYIK képviselője, Dambulla Aranytemplomával és harminc méter magas Buddha szobrával fogadja látogatóit. Igazi kincsét azonban a hegy gyomrában, barlangszentélyeiben rejtette el. A Kr. e. I. században uralkodó Vattajamini Abhaya király trónra lépésekor menekülni kényszerült az indiai támadás elől, és rejtekhelyül a dambullai barlangokat választotta. Az ellenség kiűzése után fogadalomból alapította a barlangtemplomot, amelyet a későbbi évszázadok falfestményekkel és szobrokkal gazdagítottak. Az öt különálló barlangban közel 150 Buddha-szobor pihen.

A KÖRNYEZŐ, párát lehelő erdők 200 méter magas fennsíkján Sigiriya sziklája fellegvárat rejt. A bevehetetlen erődítményt a tesvérgyilkos, menekülő Kasya-pa király építtette, halála után pedig az egyedülálló helyet buddhista szerzetesek vették birtokukba. Az idő megtette hatását, lassan elmállasztotta az épületeket. A múlt század közepén egy angol tiszt fedezte fel a falak romjait, és az azóta híressé vált, sziklafalra festett örökifjú „felhőleányokat”.

AKI SIGIRIYA újrafelfedezésére vállalkozik, közel kétezer lépcsőt kell megmásznia a csúcsig a Királyi Kertek, a Kobra-barlang és az Oroszlán-szikla mellett. De a lányokat ábrázoló freskók és a kilátás minden megpróbáltatásáért kárpótol, és a szikla tövében, az esőerdő rejtekében megbújó szállodában egy igazi ayurveda elűz minden fáradtságot. Az ayurveda majd’ 3000 éves gyógymód Indiában és Srí Lankán, amely szerint három energia tartja fent az életet, ezért fontos az egészség érdekében ezen energiák egyensúlyban tartása.

SIGIRIYA SZOMSZÉDJA Polonnaruwa, amely a romváros Anuradhapura után a szingaléz és a csóla királyok másik fővárosa volt. A XI-XIII. században élte virágkorát, majd az indiai támadások után közel 700 évre eltűnt a dzsungelben. Paloták, templomok, víztározók és hatalmas szobrászati remekművek, többméteres ülő, fekvő és álló Buddha-szobrok tették impozáns fővárossá. Az ellenség és a dzsungel támadásainak csak a „dagobá”-k tudtak ellenállni. Ezek Srí Lanka félgömb alakú, hatalmas kupolái, bennük ereklyetartó kamrákkal, ahová nem léphetett be idegen.

Templomok
AZ ORSZÁG MÁSODIK legnépesebb városa, a hegyvidéken fekvő Kandy felé vezető úton leltünk rá Aluvihara sziklamonostorára. A legenda szerint a három sziklát óriások használták a főzőedényeik alá, erre utal a templom neve is: „A Hamu Temploma”. Az építmény mégsem erről híres, sokkal inkább a buddhista tanok páli nyelvre történő lefordításában játszott szerepéről, hiszen azokat a Kr. e. I. században itt élő szerzetesek írták pálmalevelekre.

SRÍ LANKÁN SOKFÉLE fűszert használnak: méregerős chilipaprikát, fahéjat, sáfrányt, szerecsendiót, kardamont, szegfűszeget, mustármagot. Matale fűszerkertjei és batikműhelyei egymást érik az út mentén, és nagyon nehéz ellenállni a fűszerkóstolásra és ruhapróbára invitáló boltosoknak. Egy-két órás megállásra biztosan számíthatunk, amelyben a szári ruha szakszerű testre hajtogatásának betanulása is benne van, egy gyógynövényes masszírozással fűszerezve.

HEGYEKKEL ÖVEZETT tágas völgyben fekszik a szingaléz királyok utolsó fellegvára, Kandy, ahol mint szent ereklyét őrzik Buddha fogát. A királyság 300 évvel élte túl a portugál és a holland gyarmati uralmat, míg 1815-ben végül angol kézre került. A város központjában a hosszan elnyúló mesterséges tó maga köré gyűjtötte a theravada buddhizmust követő lakosságot. Minden évben egyszer, a júliusi-augusztusi holdtölte alkalmából a tíznapos körmenetben (perahera) batiktakarókba öltöztetett elefántok hordozzák körbe a szent fog másolatát.

A SRI DALADA MALIGAWA, vagyis a Fog Temploma a legjelentősebb zarándokhely a hívők körében, akik a délelőtt és esténként tartott „puja” (szertartás) során tömött sorokban vonulnak el a Buddha fogát őrző ereklyetartó helyiség kitárt ajtaja előtt. A földszinten eközben a fog őrzői dobolnak, mély hangjuk betölti az egész templomot, majd a szertartás végén látványos külsőségek között hatalmas kulcsok kerülnek elő a szerzetesek selyemkendői alól, és bezárják a trezor ajtaját.

KANDY HÍRES TÁNCOSAIT és dobosait esténként tradicionális táncműsorokban láthatjuk. A táncosok hagyományos viselete 64 különböző mintát tartalmaz, ezek csillogása szimbolizálja a Nap ragyogását. A műsorok záró attrakciója a tűzönjárás, ami Ráma indiai király és felesége, Sita hercegnő történetére vezethető vissza. A hercegnőt elrabolta Ravana szingaléz király, de férje visszaszerezte, és ekkor a feleség a tűzön sértetlenül átsétálva bizonyította hűségét.

Az elefántok szigete
A VÁROSTÓL DÉLNYUGATRA, a Mahaweli ölelte félszigeten fekszik a Peradeniya botanikus kert, amely talán a világ egyik legszebb ilyen parkja. Orchideák, pálmafák, fűszerkert, kaktuszház és ezernyi növényfaj vár bennünket, mégis, a legmegkapóbb attrakció a hatalmas jávai fügefa, a közel 1 600 négyzetméternyi gyep közepén.

A DZSUNGELEK KIRÁLYA az elefánt, amelyből Srí Lankán mintegy háromezer él vadon és több mint ezer háziasítva, munkaállatként. Kandy-től nyugatra, Kegalle mellett hozták létre Pinnewala-t, az elefántok árvaházát, ahol nem csak a kiöregedett „munkásokat”, hanem az árván maradt bébi elefántokat is gondozzák és nevelik. Délelőtt és délután két-két órára a szürke óriások birtokukba veszik a folyót, és önfeledt fürdőzéssel szórakoztatják ápolóikat és a turistákat.

A MAGAS HEGYEKKEL körülvett lapos völgyben fekszik a teatermő vidék központja, Nuwara Eliya. A XIX. század közepéig sűrű erdővel benőtt, vadállatoktól nyüzsgő, lakatlan terület volt, mígnem egy híres vadász farmot alapított itt, hogy a hűvös klímájú területen meghonosítsa a szigeten addig ismeretlen zöldség- és gyümölcsféléket.

A VÁROSKA RÉGEBBI házai „Old English” stílusban épültek, favázas falakkal, fehér kerítésekkel. Egymást érik a parkok, s a középületek (Posta, Bank) is az angol hatást mutatják. Aki a Grand Hotelben száll meg, vagy a közelében levő golfpálya, a Hill Club épületére tekint, esetleg a Viktória parkban sétálgat, az Agathe Christie krimijeinek világában érezheti magát.

NUWARA ELIYA környékén egymásba érő teaültetvények között kanyarog az út. Az ültetvények nagyrészt állami tulajdonban vannak, mivel a tea az ország legfőbb valutabevételi forrása. A gyorsan megnövő teacserjéket újra meg újra másfél méteresre metszik vissza, s hetente vagy kéthetente szüretelik. A lankás domboldalakban szakszerűen, „két levelet és a rügyet” tépkednek a cserjékről a szorgos női kezek.

AMÍG NUWARA ELIYA 1 889 méter magasan fekszik, addig a több mint száz kilométerre fekvő Kataragama 424 méteren terül el. A kisváros jelentős zarándokhely és szent hely a buddhisták, a muszlimok és a hinduk körében. Buddhista dagobája, a Kirivehera a Kr. e. I. században épült fel. A település nem csak vallási jelentőséggel bír, hanem kis-Afrika kapuja, a Yala Nemzeti Park bejárata is egyben.

YALA VOLT AZ ELSŐ vadrezervátum, amit már 1889-ben védetté nyilvánítottak. Jelentős a vadállománya, élnek itt elefántok, vaddisznók, szarvas- és őzfélék, krokodilok, varánuszok, és februárban, nyár közepén a szerencsések leopárddal is találkozhatnak. Tömegesen fészkelnek itt a flamingók, kócsagok, gémek és pávák, közel 130 madárfaj. A tengerparton ismét elszaporodtak a teknősbékák. A tavaly téli szökőár valójában a növényzetben és az emberéletben okozott kárt, mert az állatok a gyilkos hullámok érkezése előtt órákkal a szárazföld belseje felé húzódtak vissza.

Dél és nyugat
LÁTTUK HÁT ÁZSIÁT, Angliát és Afrikát, már csak a Karibi tengerpart várt ránk, ami Hambantota-tól Galle városáig a déli, majd onnan Negombo-ig a nyugati partot jelenti. A parti út csillogó homoköblök mentén kígyózik színes teherautóival, ökrös szekereivel, motorkerékpárjaival és esernyő alatt gyalogló szerzeteseivel, majd a hőség elől visszabújik a pálmaerdők hűvösébe. A pálmafák koronája között, feszülő kötélen férfiak egyensúlyoznak. Nem kötéltáncosok ők, hanem a „toddy trapperek”, akik a kókuszpálma virágának édes nedvét, a toddy-t szüretelik, amiből erjesztéssel készül az „arak” nevű ital.

DONDRA VILÁGÍTÓTORNYA a sziget legdélibb pontja. Weligama sziklás partjainál vízbe levert cölöpökön horgászok kuporognak, Koggala-nál színes hajóikban halászok ringatóznak, és vonóhálójukat húzzák a jó fogás reményében.

A GALLE-I ÖBÖL RÉGÓTA híres kikötőhely hírében áll a nyugati és déli part határán. Egyértelmű bizonyíték nincs, de a történészek több utalásból is úgy vélik, a város a bibliai Tarsis-szal azonos, ahol Salamon király drágaköveket, fűszereket és pávákat kapott. Galle-ban van a délnyugati part legfontosabb látnivalója a szinte teljesen épen megmaradt XVII. századi holland erődítmény, amely egy félszigeten zárja körül az egész óvárost. Galle ma jelentős kereskedelmi centrum, és egyben a déli tartomány közigazgatási központja. A lakosság túlnyomó többsége buddhista, de a másfél évszázados holland uralom következtében itt él a legtöbb keresztény vallású az országban.

HIKKADUWA-BAN, a nyugati part első településén volt Ázsia egyik legelső hippitalálkozója. Manapság mérföldes bazársor, szállodák és éttermek osztoznak a part menti főút két oldalán, ami nem meglepő Srí Lanka legkedveltebb tengerparti szakaszán.

A TEKNŐSBÉKÁKAT nem csak húsukért, de díszes páncéljukért is pusztították, ami majdnem teljes kihalásukhoz vezetett a szigeten. Kosgoda teknős telepe egyike azoknak a helyeknek, ahol ezt a folyamatot sikerült megállítani, és talán a régi egyensúly is visszaáll majd. A partmenti menhelyen védett homokágyakban pihennek a teknőstojások, és tucatnyi medencében úszkálnak a különböző teknősfajok példányai. Amint elég erősek lesznek, szabad utat kapnak a tenger felé.

KALUTARA-T MÁR CSAK negyven kilométer választja el Colombótól. Régen fontos fűszerkereskedelmi központ volt, napjainkban kosárfonásáról, lila héjú, kellemesen savanykás ízű gyümölcséről, a „mangusztin”-ról híres, valamint üreges „dagobájá”-val, a Gangatilaka-val büszkélkedhet, melynek belsejében falfestmények mesélik el Buddha életét.

KÖRBEÉRTÜNK a „Fenséges szigeten”, amely természeti adottságaival, kulturális örökségével, hangulatával és közvetlen népével nagyon vonzó, egzotikus édenkert.