„Hol sírjaink domborulnak”
KELLEMESEN LÁGY, késő őszi napsugaras délután, fejem fölött gesztenyefák megbarnult lombernyője, s ameddig a szem ellát, mindenfelé gyönyörű síremlékek. Borzonganom illenék, hisz’ temetőben, sírok közt sétálok, ám mégis inkább valami békés nyugalommal vegyes melankólia kerít hatalmába, ahogy elhaladok Vörösmarty és Arany nyughelye mellett. Nemzeti költészetünk nagy lírikusának kívánsága teljesülni látszik, miszerint: „A tölgyek alatt vágynám lenyugodni, ha csontjaimat meg kelletik adni; De, akárhol vár a pihenőhely rám: egyszerűen bár, tölgy lenne a fejfám!”. Bronzkoporsót mintázó síremlékét tölgyfák ölelő ágai veszik körbe.

NEM MESSZE INNEN gróf Károlyi Mihálynak, az első Magyar Köztársaság miniszterelnökének zöld kupolás sírhelye áll árnyas gesztenyefák alatt, majd kissé távolabb Kossuth Lajos monumentális, felújított mauzóleuma magasodik ki a környező parcellák sírjai közül. Csak ámulni lehet hazánk legnagyobb méretű sírépítménye előtt, melyet Gerster Kálmán tervei alapján emeltek 1909-ben. Antik szoboralakjai Stróbl Alajos munkáját dicsérik. A bejárat felett a gyászoló Hungária, tetején pedig több méteres forradalmat és szabadságharcot jelképező szoborcsoport látható. A mauzóleumot kétoldalt kőleopárdok őrzik.

„Unokáink leborulnak”
A PLATÁNFÁKKAL szegélyezett „díszsor” mellett, mely a „Haza bölcsé”-nek, Deák Ferencnek mauzóleumához vezet, olyan neves személyek sírjait találjuk, mint Barabás Miklós, Zichy Mihály, Lotz Károly festőművészek, Lechner Ödön építész, vagy Jászai Mari és Újházi Ede színművészek. De itt lelt végső nyugalomra a kivégzett miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos, Klapka György, Jókai Mór, Erkel Ferenc, Ady Endre, József Attila és még lehetne sorolni vég nélkül nemzetünk kiválóságait. Történelemalakító hazafiak, haladó szellemű gondolkodók, tudósok, orvosok, hagyományteremtő elmék emléke kíséri sírkerti sétámat. Néma voltában is beszédes zarándokhely, hiszen tiszteletreméltó őseink pihennek itt. Fejfák, művészien faragott kövek, márványok, kopjafák alatt.

EGÉSZ SOR MÚZEUM nem tudna anynyi szépen kimunkált képzőművészeti alkotást felsorakoztatni, mint amennyi a Kerepesi temetőben található. Ezek közül talán az egyik legimpozánsabb az Árkádsor, mely 1908 és 1911 között készült el Gerle Lajos építész tervei alapján. Az eklektikus építmények a bennük lévő sírboltokkal magasztos látványt nyújtanak az árnyas fák gyűrűjében. Két végén, a kupolákban díszes mozaikképeket láthatunk, melyeket Körösfői Aladár készített, a kivitelezés pedig Róth Miksa üvegművész munkája.

Kegyeleti Múzeum
TÁVOZÓBAN A SÍRKERTBŐL egy kis táblára lettem figyelmes, amely a Kegyeleti Múzeum irányába mutatott. S mondhatom, jól tettem, hogy betértem és nem hagytam ki temetői sétámból ezt a nemcsak hazánk, de a Kárpát-medence kegyeleti kultúráját is bemutató kiállítást. Mint megtudtam a múzeum vezetőjétől, ez Magyarország egyetlen kegyeleti múzeuma, ahol gyászviseletek, szertartás kocsik, kézi kandeláberek, gyertyatartók, zsinóros díszbotok, ima- és szertartáskönyvek között ismerkedhetünk meg múltunk gyászpompájával. Találunk itt csitári, széki, csángó, hazai beregi, alföldi és dunántúli gyászruhákat, szépen hímzett halotti lepleket, de talán a legpompásabb a világviszonylatban is híres csökölyi „fehérgyász” bemutatása. Érdekessége még a múzeumnak a sírkertben nyugvó szabadkőművesek emlékének állított időszaki kiállítás, amelynek segítségével bepillantást nyerhetünk a hazai szabadkőműves mozgalom történetébe is.

HAZÁNKBAN UGYAN MÉG kevésbé elfogadott, hogy iskolai csoportok, vagy netalántán magánszemélyek indulnának el szabadidejükben egy-egy temetői sétára, bár ott-jártamkor találkoztam néhány középiskolás csoporttal, akik október 6-ra emlékezve körbejárták nemzeti sírkertünket. Pedig ennek a nem túl találó kifejezéssel élve „temetőturizmusnak” már évtizedes hagyománya van több európai nagyvárosban. Eklatáns példa erre a párizsi Pere Lachaise, ahol Oscar Wilde-tól Jim Morrison-ig számos világhírű művész, zenész, költő és államférfi sírjához zarándokolnak el „rajongóik”, hogy látogatásukkal leróják tiszteletüket a múlt nagy emberei előtt. Talán nem lenne haszontalan meghallanunk Széchenyi István meglátását: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg múltját, nézd meg temetőjét.”