Medan, a szumátrai metropolisz
A 2,5 MILLIÓ lakosú Medan, Észak-Szumátra tartomány fővárosa egy igazi nyüzsgő ázsiai nagyváros, a fülledt hőséget még elviselhetetlenebbé tevő szmoggal, közlekedési dugókkal és viszonylag rossz közbiztonsággal. Ennek ellenére szinte elkerülhetetlen állomása egy szumátrai utazásnak, hiszen a sziget legnagyobb városa lévén egyben fő közlekedési csomópont is, amelyet rendszeres (és meglepően olcsó) repülőjáratok kötnek össze Jávával, Malajziával és Szingapúrral. Különösen a hátizsákos turisták körében népszerű a közeli Belawan kikötőjét a malajziai Penang szigetével összekötő hajójárat.

A LEGTÖBBEN igyekeznek olyan gyorsan kijutni ebből a nagyvárosi forgatagból, ahogyan csak lehetséges, pedig a városban érdemes megnézni az itteni Deli szultanátus otthonául szolgáló Maimoon Palotát, és a közelében álló Nagy Mecsetet, melyek pompásan ötvözik a hagyományos maláj, és a holland gyarmatosítók által behozott európai építészeti stílusokat.

AKIK MÉGIS A GYORS menekülést választaná, annak az egyik legközelebbi ajánlott úti cél a várostól 3 órányira levő Bukit Lawang. Ez a Gunung Leuser Nemzeti Park peremén fekvő falu egykor egy itt működő orangután rehabilitációs központnak köszönhette hírnevét, ahol elárvult orangutánkölyköket próbáltak felkészíteni a vadonbeli életre. Az ember nevelte, könnyen megközelíthető, bájos és fotogén orangutánok azonban a ’90-es évekre olyan turistatömegeket vonzottak, hogy rehabilitációról többé szó sem lehetett. Ennek ellenére a könnyű elérhetőség, a sok jó szálláslehetőség, a festői fekvés egy gyors vizű folyó partján, a dzsungel borította hegyek tövében, és a szelídített majmok továbbra is biztosítják Bukit Lawang népszerűségét.

Szumátra északi csücske
A SZIGET ÉSZAKI CSÚCSÁT a manapság a szökőárról elhíresült Aceh tartomány foglalja el. Aceh a XX. század elejéig független szultanátus volt, és a mai napig is aktív itt egy szeparatista mozgalom. Ennek köszönhetően a tartomány nagy része néhány évig zárva volt a külföldiek előtt. Ez igen sajnálatos, mivel fővárosában, Banda Acehben a szultanátus emlékei mellett láthatjuk Szumátra leggyönyörűbb mecsetjét, a közeli Weh-sziget pedig híres merülőhely, és a tartomány hegyei képezik a Gunung Leuser Nemzeti Park legnagyobb részét. A park a szumátrai orangutánok utolsó otthona, és Ketambe falu közelében gyakran lehet látni ezeknek az emberszabású majmoknak a bukit lawangi szelídítetteknél jóval érdekesebb vad példányait, sok más ritka állat- és növényfajjal egyetemben. 2005 májusában feloldották a rendkívüli állapotot, és újra megközelíthető lett ez a fantasztikus park, miként Aceh többi része is.

A batakok földje
AZ ACEHTŐL DÉLRE fekvő Észak-Szumátra azonban mindig népszerű úti cél maradt. Ezt a területet a tartomány belsejét uraló hűvös éghajlatú fennsík, az óriási Toba-tó, és a körülötte élő batak népcsoportok egzotikus kultúrája tette a sziget leglátogatottabb részévé. A batakok a XIX. század második feléig jórészt a külvilágtól elszigetelten éltek, a fejlett, osztályokra tagozódó társadalmi rendet és saját írásmódjukat olyan kevéssé civilizált hagyományokkal ötvözve, mint a kannibalizmus. Utóbbi csak a XX. század elején szűnt meg teljesen.

MEDÁNTÓL DÉL FELÉ haladva először a káró batak népcsoport területét érjük el, melynek fővárosa Berastagi. A hűvös klíma kész megváltás a medani forróság után, és a város kiváló bázisul szolgál a környék káró batak falvainak felkeresésére is. Akit a kultúra hidegen hagy, az Berastagi közelében két aktív vulkán, a Gunung Sinabung és a Gunung Sibayak megmászását is választhatja.

A KÁRÓK HAGYOMÁNYOSAN olyan hatalmas, oszlopokon álló házakat építettek, melyek belsejében 6-8 család élt külön-külön lakrészekben. Ma már persze itt is modern házakat emelnek, de a falvakban még sokfelé megtaláljuk a régieket is. A legjobb állapotban megőrzött faluképpel Lingga fogadja a turistákat, de érdemes elnézni olyan kevésbé látogatott falvakba is, mint Barusjahe vagy Dokan. Némi szerencsével rábukkanhatunk egy hagyományos káró ceremóniára is – én például egy temetés előkészületeibe nyertem bepillantást, melyen az elhunyt ruháit kezükben tartva, ősi gongzenére, lassú mozdulatokkal táncoltak a népviseletbe öltözött résztvevők.

BERASTGI UTÁN a következő úti cél lehet Délkelet-Ázsia legnagyobb tava, a 100 kilométer hosszú és 35 kilométer széles Toba-tó. Méretei még megdöbbentőbbek, ha belegondolunk, hogy a tó egy kihunyt vulkán óriási krátere. A legpazarabb kilátás a tó északi csücskénél levő Sipisopiso vízeséstől nyílik. Innen délnyugatra húzódik a pakpak batakok földje, ám a legtöbben délkelet felé folytatják útjukat, a simalungun batak területen át.

PEMATANG PURBA faluban találunk egy skanzenszerűen megőrzött, hagyományos simalungun épületcsoportot is. Itt még folklórműsorokkal is várják a rövid megállóra benéző turistacsoportokat, ám akit inkább egy autentikusabb, hagyományos simalungun falu érdekel, annak érdemes elnéznie a főúttól távolabb eső Hutaraja faluba, ahol viszont ritkaságnak számít a látogató.

TOVÁBB HALADVA a tópart mentén, elérjük az immár toba batak területen fekvő Parapat városát, amely a legtöbb külföldi számára csak azért érdekes, mert innen hajóznak át a Toba-tó közepén fekvő hatalmas Samosir-szigetre. Samosir a hagyományos toba batak kultúra központja – bár, ha csak a turisták elszállásolására kiépült Tuktuk-félszigetet, vagy az általuk rendszeresen látogatott három hagyományos falut, Tomokot, Ambaritát és Simanindót látjuk ezekből, akkor könnyen azt hihetjük, hogy a hagyományokat csak a belépődíjak tartják életben.

AKI AZONBAN veszi a fáradtságot arra, hogy letérjen a főútról a kisebb ösvényekre, hamar rádöbben, hogy a sziget tele van hagyományos, csónak formájú, faragásokkal ékes toba batak házakból álló kis falvakkal, melyek még teljesen érintetlenek. Sok helyen láthatunk a házak előtt ülő, hagyományos „toba ulos”-t (szőttest) szövő nőket, a hegyoldalakon pedig érdekes szarkofágok vonzzák a tekintetet. A turizmus előnye, hogy Samosiron nemcsak kényelmes és nagyon olcsó szállásból nagy a választék, hanem a toba batakok pompás, ősi motívumokat alkalmazó fafaragásaiból, illetve szőtteseiből is. Ezekből egész Szumátrán itt készítik a legjobbakat.

SIMANIDO FALUBAN rendszeresen rendeznek folklórműsorokat is. Noha ezek természetesen kevésbé hangulatosak, mint egy valódi ceremónia, a hagyományos öltözékeket, zenét és táncot kiválóan bemutatják.

SAMOSIRNAK BÚCSÚT INTVE a legtöbb turista dél felé tartva meg sem áll egészen Bukittingiig. Pedig Parapattól délre is egy sor érdekesség várja a kalandvágyó utazókat. A Toba-tó délkeleti csücskénél fekvő Porsea körül több olyan kis hagyományos falu van, melyek még a samosiriaknál is érdekesebbek. Az itteni házak ugyanolyan csónakformájúak, ám falaikat gazdagon borítják apró figurákból álló festett életképekkel, néhol hagyományos, máshol modern motívumokkal is. Ilyen például Lumban Tabu falu.

A TOBA-TÓTÓL DÉLRE, Szumátra nyugati partján fekvő Sibolga városka pedig főként azok számára érdekes, akik az ősi megalitkultúrájáról és pompás szörföző strandjairól híres Nias szigetére szeretnének áthajózni. Szumátrán maradva érdemes Padang Sidempuánnál kelet felé letérni a főútról, hogy felkeressük a Gunungtua közelében fekvő X-XIII. századi templomromokat.

Ahol a nők a családfők
DÉL FELÉ TARTVA előbb-utóbb átlépjük Nyugat-Szumátra tartomány határát. Ez a minangkabau népcsoport hazája, akiknek különlegessége, hogy a muzulmán vallás felvétele mellett is megőrizték hagyományos, matriarchális társadalmi berendezkedésüket. Köreikben a vőlegény házasodik be a menyasszony családjába, felveszi vezetéknevét, és a családi vagyont a lányok öröklik. A minangkabauk hagyományos házait, a rumah gadangokat íves, bivalyszarvat formáló tetejük és a falaikat borító, aprólékosan faragott, virágszerű minták jellemzik. Érdekes módon a nők hagyományos fejdísze is szarvakat formáz – melynek azonban nincs köze házastársaik hűtlenségéhez. Különleges kultúrájuk mellett a minangok Szumátra talán legbarátságosabb és legműveltebb népe is.

ÉSZAK FELŐL ÉRKEZVE az út átvisz a Rimbo Panti Rezervátumon. Itt akár az útszéli erdőkben is láthatunk több főemlősfajt: gibbonokat, langurokat és emsemakákókat. Ennek ellenére sokkal kevesebben állnak meg itt, mint Bonjol faluban, ahol egy hatalmas jelzés figyelmeztet rá, hogy itt lépjük át az egyenlítőt. Mindez nem ér többet egy fotónál, viszont innen már nincs messze Bukittingi, Nyugat-Szumátra fő turistaközpontja.

BUKITTINGI KELLEMES, de nem különösebben érdekes kisváros, mely inkább csak bázisul szolgál a környező hegyvidék bejárásához. Ez a minangkabau kultúra központja, sőt a közeli Pariangan falu a hagyományok szerint az, melyben egy minang fiú szavaival élve, „anyáink először letelepedtek, mikor megérkeztek erre a vidékre”. A falvakban sok hagyományos ház található, sőt, a jómódúak még ma is építtetnek ilyeneket. Egyes falvak kézművességükről híresek: Kota Gadang ezüstkovácsairól, Pandaisikat szongket (szőttes) szövőiről és fafaragóiról.

ITT IS TALÁLUNK két aktív vulkánt a város közelében – a Gunung Merapit és a Gunung Singkalangot – a kevésbé energetikus túrázók pedig a keletre levő Harau kanyonba látogathatnak el. A Bukittinginél csendesebb és festőibb környezetre vágyók pompás, családias vendégházakat találnak a közeli Maninjau-tó partján. Ez a krátertó üde zöld környezetével sokak szerint szebb, mint a híresebb Toba. Délebbre fekszik egy nagyobb, de kevésbé festői másik krátertó, a Singkarak, melynek környékén olyan érdekességeket találunk, mint a Sulit Air faluban álló 64 méter hoszszú, hagyományos rumah gadang, vagy a Pagarruyungban látható szintén hagyományos stílusú palota.

NYUGAT-SZUMÁTRA legegzotikusabb szegletét azonban a tartomány tengerparton fekvő modern fővárosából, Padangból érhetjük el hajóval. Ez Siberut szigete, melynek őslakói közül sokan a mai napig tetoválva, faháncsból készült ágyékkötőt hordva élnek dzsungelbeli hosszúházaikban. A szigetcsoporton él négy, sehol máshol nem található majomfaj is.

Ismeretlen, déli tájakon
RIAUTÓL DÉLRE fekszik Jambi tartomány. Azonos nevű fővárosa a keleti síkságon jellegtelen, de nem messze innen találjuk a sziget legnagyobb és leghangulatosabb ősi romvárosát, Muara Jambit, melynek romjai nagyrészt még restaurálatlanul állnak a dzsungelben, majmokkal és kígyókkal körülvéve.

NYUGATRA, A TARTOMÁNY középső részén fekvő Bangko közelében, a Bukit Duabelas Nemzeti Park a nomád kubu törzs otthona, akik máig kitartóan ellenállnak a modern élet csábításainak. Jambi legérdekesebb része nyugati csücskében fekszik: itt tornyosul a Gunung Kerinci, egy aktív vulkán, amely 3 800 méteres magasságával egész Indonézia legmagasabb hegycsúcsa Pápuán kívül. A közeli, lélegzetelállítóan szép krátertavat rejtő Gunung Tujuhhal együtt a Kerinci-Seblat Nemzeti Park részét képezi, mely Szumátra legnagyobb parkja. A park egy „orang pendek” nevű majomember otthonaként is ismert – noha a rövid időre idelátogatóknak e helyett alighanem be kell érniük langurok, makákók, és sziamang gibbonok megfigyelésével. A szerencsésebbek láthatják a világ legmagasabb virágát, az Amor-phophallus titanumot is. Madarászok között legendás hírű a park, hiszen több endemikus szumátrai madárfajt figyelhetnek meg itt.

LAMPUNG SZUMÁTRA legdélibb tartománya. Annak ellenére, hogy a Jávához való közelsége miatt a lakosság nagy része jávai transzmigráns, Lampungnak sikerült megőriznie saját hagyományait, és itt található a sziget néhány legérdekesebb nemzeti parkja is.

A NYUGATI PARTON dél felé haladva először a kis Pisang-szigetre érdemes átlátogatni, mely fehér homokos partjaival maga a trópusi paradicsom, lakói körében pedig virulnak az olyan bennszülött lampungi hagyományok, mint a tapis szőttesek készítése. A parttól beljebb húzódó hegyvidék a Bukit Barisan Selatan Nemzeti Park részét képezi. Noha a legtöbb útikönyv meg sem említi, ez a park rendkívül gazdag főemlősökben, és alighanem a legjobb esélyekkel kecsegtet olyan ritkaságok megpillantására is, mint a szumátrai elefánt, a szumátrai orrszarvú, a szumátrai tigris és az ázsiai tapír. A főemlősök és a madárvilág olyan ritkaságai, mint az orrszarvúmadarak és az árgusfácán, szintén nagy számban láthatók itt. A leggazdagabb állatvilágot az elszigetelt Belimbing falu körül találjuk Szumátra délnyugati csücskében, amely egy a park erdein átvezető gyalogtúrával közelíthető meg.

KÖNNYEBBEN ELÉRHETŐ, és így jóval ismertebb a keleti parton fekvő Way Kambas Nemzeti Park, amely elefántszelídítő programjáról nevezetes, de folyóin csónakázva sok ritka madár- és főemlősfajt is megfigyelhetünk. Lampung déli részén még érdemes megállni a kis Kalianda városában, ahonnan hajók bérelhetők Krakatau vulkánszigetére.

EZ A MÁIG IS RENDKÍVÜL aktív vulkán 1883-ban a világ egyik legnagyobb és legpusztítóbb kitörését produkálta, mely 35 000 emberéletet követelt Szumátra és Jáva partvidékein. Ma kiköthetünk a szigeten, de a vadul pöfékelő és hatalmas sziklákat okádó kráter peremére felmászni nem tanácsos.