A KOMOR IZLAND, azaz Jégföld elnevezést egy reményeiben csalatkozott viking hódító adta a szigetnek, valamikor a IX. században. Korábban arra vetődött hajósok már hírét vitték egy legelőben, halban gazdag szigetnek, ám Izland névadóját olyannyira elrettentette az ott tapasztalt kemény tél, hogy rögtön le is mondott a terület megismeréséről és meghódításáról. Pedig az akkori szemtanúk nem túloztak: a sziget éghajlata abban az időben még melegebb volt, és egyes részeit sűrű erdő borította.

A BETELPÜLŐ honfoglalók azonban kiirtották az erdőket, egy – a közelmúltban befejeződött – kisebb „jégkorszak” átmenetileg erősen lehűtötte a sziget éghajlatát, a Laki-krátersor XVIII. századi kitörései pedig végérvényesen megfosztották Izlandot legjobb termőterületeitől. A természet azonban nagy rendező. Cserébe, hogy megelégszünk a süppedős, bársonyos mohatakaróval, és az ősz színeiben játszó, kövekre tapadt szerény zuzmókkal, a geológiai formák páratlanul gazdag tárházával ajándékoz meg bennünket.

IZLANDON LÉPTEN-NYOMON hatalmas kiterjedésű lávamezőkbe botlunk. Van, ahol az izzó magma ereje játékos Küklopsz módjára óriási sziklákat szórt szét, máshol a kicsorduló láva kötélformában kövesedett meg, vagy kerek cipókként felpúposodott. A leglátványosabb utóvulkáni működések azonban mégiscsak a gejzírek. Minden gejzír névadója, a Geysir, alig másfél órányira található a fővárostól, Reykjaviktól. Ezen a híres földhőmezőn számos kisebb hévforrás van, ám most csak egy gejzír aktív, a Strokkur, azaz a Köpülő.

A HIHETETLENÜL ERŐS széllel dacolva turisták tucatjai várják csőre töltött fényképezőgépeikkel a „produkciót”, ami öt-tízpercenként menetrendszerűen bekövetkezik. Résen kell lennünk, ha meg akarjuk örökíteni a húsz méterre is fellövellő vízsugarat, mert az egész jelenség nem tart tovább néhány másodpercnél. Szomszédja, a jó öreg Geysir már vagy hetven éve szundikál, bár megpróbálták több ízben is életre kelteni, a környezetvédők erélyes tiltakozásának engedve végül felhagytak a Geysir „szappanozásával”.

EZT AZ "ELJÁRÁST" egy kínai mosodás fedezte fel az amerikai Yellowstone parkban, még a XIX. század derekán. A gejzírek tavacskáiból emelte ki a forró vizet a mosáshoz, a szappanos levet pedig visszaöntötte. A gejzírnek azonban nem ízlett a szappanos víz, és nagy robajjal kiköpte a levegőbe a teknőt és a mosott ruhát. Ekkor derült ki, hogy a szappan habzásával fel lehet ébreszteni az alvó gejzíreket, mert az elősegíti a buborékképződést.

IZLAND EGÉSZEN különleges atmoszférájú helye a Reykjanes-félsziget. Ez a sziget földtörténeti magja, ahol az Eurázsiai és az Észak-atlanti tektonikus lemezek találkoznak. Hihetetlen érzés mindezt a földfelszínen látni, ahol egy néhány méter széles árok jelzi csak, hogy a lemezek, ha lassan is, de biztosan távolodnak egymástól. A két oldalt egy fahíd köti össze, közepén egy tábla mutatja, hogy – szigorúan geológiai értelemben – Izland nyugati része Észak-Amerikához, keleti fele pedig Európához tartozik.

AZ ÓCEÁN ITT barátságtalanul viharos, a kopár, fekete táj egyhangúságát csak a világítótorony sziluettje enyhíti, és a tudat, hogy hamarosan megmártózhatunk a Kék Lagúnában. A Reykjanes-félsziget népszerű fürdőhelye nevét a vizét megfestő kovamoszatokról kapta. Különleges kontrasztot képez az égszínkék víz a komor-fekete vulkanikus háttérrel. A víz rendkívül kellemes, 30-40 °C fokos, a gomolygó gőzben iszappakolással az arcukon tovasuhanó „árnyakat” szemmel láthatóan az sem zavarja, hogy a soha pihenni nem tudó szél havas eső felhőit hozza éppen a tó fölé.

A VULKÁNKITÖRÉSEK, a jég, a földrengések és az állandó erős szél a mai napig formálja a szigetet. Persze a népi mesélőkedv szinte minden nagyobb kataklizmát démonoknak és isteneknek tulajdonít. Lokit, a rosszakarat megtestesítőjét például súlyos vétkeiért az istenek megkötözve egy föld alatti barlangba zárták. Feje fölött egy hatalmas kígyó áll lesben, aminek a mérge Loki arcába csepegne, ha annak hűséges felesége fel nem fogná azt egy edénybe. Ám a tál időnként megtelik, az asszonynak pedig el kell mennie, hogy az összegyűlt mérget kiöntse. Távollétében néhány csepp kígyóméreg mindig ráhullik Loki arcára, az isten ilyenkor megrázza magát, ez okozza a földrengéseket. Rajta talán csak Thór isten képes túltenni: elég, ha csak a kalapácsát megforgatja a feje felett, és már dörög is az ég!

DE KI VOL AZ A NÉP, akit ilyen teremtő képzelettel áldott meg a sors? Valamikor a IX. század végén telepedtek meg Izlandon a norvég honfoglalók, akik a monarchia igája alól felszabadulva a saját elképzeléseik szerint akartak élni. 930-ban, Európában elsőként hozták létre parlamentjüket, az Althingot. Évente egyszer a sziget lakosai összegyűltek Thingvellir mezején, hogy megszavazzák az ország törvényeit, és ítélkezzenek. Bár jobbára mezőgazdaságból éltek, a vikingek mégis úgy híresültek el az utókor számára, mint kiváló hajósok, akik rablásból, fosztogatásból szerezték a vagyonukat.

A VIKING ERKÖLCS SZERINT a gazdagok az istenek kegyeltjei. Egillről, a harcosról az egyik saga elmeséli, hogy egy alkalommal ellopta egy gazdag paraszt kincsét. Ám a hajójára visszatérve lelkiismeret-furdalása támadt, hogy nem viselkedett vikinghez méltóan. Ezért viszszament, felgyújtotta a parasztember házát, a kimenekülőket pedig kardélre hányta. Így már nyugodt szívvel térhetett vissza Izlandra, hiszen nem esett folt a viking becsületen.

A BŐ SZÁZEZER LAKOSÚ főváros csak első látásra tűnik unalmasnak. A Reykjavik nevet (Füstölgő öböl) az első telepesek adományozták a helynek, a föld repedéseiből feltörő gőzök láttán. Pedig mi sem áll távolabb a várostól, mint a légszennyezettség! Izlandon bárki megtapasztalhatja, milyen érzés az, amikor „harapni lehet a levegőt”. A legszembeötlőbb azonban Reykjavikban a skandináv színvilág visszafogottsága, valamint az a szokatlan érzés, hogy sehol nincs tumultus vagy dugó. Az izlandi emberek nagyon kedvesek, készségesek, viszont nem tolakodóak. Bármikor útbaigazítják két-három idegen nyelven a kíváncsi turistát, és akkor sem tessékelik ki a városházáról, ha az éppen egy fontos megbeszélés kellős közepébe csöppen. Az izlandi nyelv úgyis annyira archaikus és nehéz, hogy rajtuk kívül azt más földi halandó úgysem értheti.

HOGY AZ IZLANDIAK mennyire békések, arra jó példa az is, hogy a szigetnek még hadserege sincs. Noha alapító tagja a NATO-nak, annak csak a területét és nem a katonáit tudta felajánlani. Egyszer azonban kínosan érintette Izlandot, hogy nem tud haderővel büszkélkedni: az 1986-os reykjaviki Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozón a kevés rendőr mellé kénytelenek voltak még a vízimentőket is kirendelni, hogy sorfalat álljanak, és alkalomadtán „megvédjék” az illusztris vendégeket.

REYKJAVIK BELVÁROSA gyalogosan könnyűszerrel bejárható. Régi kikötőjétől, a Höfnintől kezdődik az óváros. Persze ne kérjük számon az Európában megszokott építészeti remekműveket egy olyan várostól, amelynek a XVIII. században mindössze 167 lakosa volt. De éppen ez a másság teszi rendkívül hangulatossá. A kikötő és környéke népszerű találkahely, különösen a nyári hónapokban számtalan fesztivál, kiállítás és egyéb kulturális esemény közül lehet választani. Túlzásnak tűnhet, de a világ legészakibb fővárosában közel kétszáz bár és étterem közül válogathatunk. A kevésbé fázósak elugorhatnak a jégbárba is, ahol a csapos és a vendégek kivételével szinte minden jégből van. Bár Izlandon nincs alkoholtilalom, de erősen korlátozzák a forgalmazását: meghatározott helyeken és időben lehet csak hozzájutni, ráadásul olyan drágán, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy valóban szüksége van-e rá. Szerencsére az izlandi pálinka, a brennivín baráti áron beszerezhető a reptéri üzletekben.

REYKJAVIK NAGYON BÜSZKE modern épületeire: a Hallgrímskirkja szokatlan, piramisra emlékeztető tornyával Izland legnagyobb temploma, a Perlan pedig a város melegvíz tartályai fölé épített futurisztikus üvegpalota. De a leghangulatosabb utcácskák mégis a Tjörnin-tó környékén találhatók. Az új városháza félig vízen nyugvó épülete jól megfér a jellegzetes izlandi házakkal. A múlt századi lakóházakat farönkökből ácsolták, és élénk színekre pingálták, leginkább a sötét téli nappalok ellensúlyozásául. Az ablakpárkányokon látott virágcserepekből, bolondos kerámiafigurákból könnyű kikövetkeztetni, hogy az izlandi emberek nem csak a környezetükre vigyáznak gondosan, hanem az otthonaikra is.

JÓ ÉRZÉS LÁTNI vasárnap délelőtt a sok babakocsit tologató, ráérős családot: évente itt születik a legtöbb gyerek egész Európában! Már-már idillinek tűnik a tó kacsáit etető kissrácok látványa, és bizony irigykedünk, hogy amíg ők egy szál pólóban, mezítláb sem fáznak, addig nekünk a sokadik pulóvert is magunkra kell húznunk.

HIÁBA, AZ IZLANDRA utazóknak számolniuk kell a sziget szokatlan klímájával, ami a közhiedelemmel ellentétben nem is annyira rossz. Az óceán, valamint északon a Golf-áramlat gondoskodik arról, hogy a tél ne legyen túl hideg, viszont nyáron se legyen melegebb 15-17 °C foknál. Amolyan kellemes túraidő, bár jó, ha mindig kéznél van az esőkabát, mert az idő percenként képes változni. Amire szinte biztos, hogy soha nincs szükség, az esernyő: a gyakran viharos szélben úgysem lehetne kinyitni. A Nap számunkra furcsa járása a sarkkör közelségének köszönhető. Nyáron két-három óránál tovább nem tart az éjszaka, télen viszont mindennek a fordítottja igaz.

BIZONYÁRA A HOSSZÚ téli esték is közrejátszottak abban, hogy az izlandi Európa legtöbbet olvasó népe. Leghíresebb írójuk, Halldór Laxness már 1955-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, és minden tiszteletet megérdemel ez a maroknyi nép, hogy sikerült a nyelvüket megóvniuk az angol jövevényszavaktól. Az irodalom, a nyelv szeretete visszanyúlik a régi időkbe, amikor a kövekből és a tőzegből készült hosszúházakban még a viking hősökről szóló történetekkel múlatták az időt.

EGY ILYEN, A TERMÉSZETTEL szoros közösségben élő néptől az sem szokatlan, hogy mindenféle erdei manóval és tündérrel „népesítette be” az erdőket és a nagyobb köveket. Talán hihetetlennek tűnik, de az utak mellett ma is látni lehet, hogy a nagyobb sziklákra ajtót és ablakot festenek, a közelmúltban pedig egy útépítés során komoly, meglett férfiemberek vitatkoztak arról, hogy szabad-e az útjukban levő nagyobb követ odébb görgetni. Mert bár tündért még egyikük sem látott, ez nem jelenti azt, hogy ne léteznének. Gondoljunk erre mi is, amikor egy szép formájú kavicsot, vagy követ szeretnénk emlékül hazahozni Izlandról: alaposan nézzük meg, nehogy illetéktelen betolakodóként megzavarjuk egy erdei tündér nyugalmát.