2005. január 16-án, magyar idő szerint 0 óra 32 perckor Kovalcsikné Bátori Krisztina és Ács Zoltán egy ötfős nemzetközi csapattal elérte a Déli-sarkot, s a déli-sarki expedíciók történetében elsőként tűzte ki a magyar zászlót a jeges földrészen. A résztvevőknek az alaptábortól a pólusig 120 kilométert kellett megtenniük sítalpon, egy 3 000 méter vastag jégmezőn.

A több mint egy hetes út sikere azonban az utolsó pillanatokban, mintegy hat mérfölddel a cél előtt váratlanul veszélybe került. Az expedíció hatodik tagja, egy amerikai felfedező rosszul lett és nem tudta folytatni az útját. A csapat vezetője azonnal hívta a mentőhelikoptert, amelynek az ígéretek szerint tíz percen belül kellett volna a helyszínre érkeznie. A mentés késett, ezért a csapattagok sátrat építettek az életveszélybe került társuk számára, s végül mintegy három órán keresztül várakoztak, míg a mentők ellátták társukat.

A felmerült problémák miatt az eredeti tervektől eltérően, jelentős késéssel jutott el a csapat a déli sarkpontra, és alig több mint fél órát tölthetett ott, mert a rosszabbodó időjárás miatt vissza kellett indulniuk az antarktiszi bázisra. Az expedíció tagjai január 22-én szerencsésen hazaérkeztek.

A Huygens szonda az űrkutatás történetében először, áthatolva a Titán sűrű légkörén, január közepén épségben leszállt az óriáshold felszínén. Ezzel a Titán lett a Hold, a Vénusz, a Mars és az Erosz kisbolygó után az ötödik olyan égitest, amelynek felszínére ember alkotta szerkezet érkezett. A leszállóegység a Szaturnusz legnagyobb, és Naprendszerünk második legtermetesebb holdjáról nagy mennyiségű adatot – fényképeket és hangmintákat – küldött az amerikai Cassini anyaszondán keresztül a németországi Darmstadtban lévő irányítóközpontba. A képeket elemző tudósok szerint az űreszköz egy tengerparthoz hasonló vidéken, iszapos, fagyott talajon landolt.

Tekintve, hogy a bolygón farkasordító hideg, mindöszsze mínusz 180 fok uralkodik, víz nem folydogálhat, de létezhetnek folyói, tavai, sőt tengerei is, melyeknek medrében nem víz, hanem etán, vagy metán hömpölyög. Ez a két elem a Földön ugyan csak gáz formájában fordul elő, a Titán bolygón viszont a hideg miatt cseppfolyós halmazállapotú.

A világ tudományos berkeiben egyöntetűen az űrhajózás egyik legnagyobb eredményének tartják azt, hogy a Huygens európai űrszonda elérte a tőlünk jelenleg körülbelül 1 milliárd 250 kilométerre lévő égitestet, amelyről értékelhető tudományos információk özönét zúdította az űrszakértőkre.

Mátraderecskén található a hazánkban egyedülálló természeti gyógyhely, a szén-dioxid szárazfürdő (Mofetta). Az Egészségügyi Minisztérium 1999-ben az itt természetes módon feláramló szén-dioxidot gyógygázzá minősítette, amely fürdőgázként kiválóan alkalmas érszűkületben és magas vérnyomásban szenvedők, valamint cukorbetegek érszövődményeinek kezelésére.

A több mint 400 milliós beruházással felépült új Mofetta és gyógykomplexum szakaszosan nyitja majd meg kapuit a nagyközönség előtt. Január 24-től nem csak a régi Mofetta kezdte meg idei működését (jelenleg még a régi helyen), de az új gyógycentrumban is megkezdődött a reumatológiai panaszok gyógyítása.

A szén-dioxid szárazfürdő lényege egyébként, hogy a medencékben víz helyett színtelen, szagtalan, a levegőnél nehezebb gázban ülnek vagy állnak a betegek. A gyógyító gáz jótékony hatása, hogy a hajszálereken keresztül percek alatt serkenti az egész test vérkeringését. A gázszintet egy égő gyertya mutatja, amely általában derékmagasságban elalszik – eddig jön fel a gáz a teremben. A feláramlás intenzitása változik, az összetétel azonban állandó marad. Emellett a szellőzés biztosítása a betegek biztonsága érdekében igen fontos a terápia alatt.