Zöldközelben
NAGY VÁRAKOZÁSSAL – s gyerekkorom egyik kedvenc regényének, „A Pál utcai fiúk”-nak köszönhetően, talán egy kis elfogódottsággal is a szívemben – léptem be a Füvészkert kapuján. A forró júliusi délutánon árnyékos, csupazöld világ fogadott. Ahová néztem, mindenhol hatalmas fák, enyhet adó lugasok, bokrok, színes virágok hívogattak. Itt volt hát a híres éjszakai kaland. Ide lopózott be Nemecsek kis barátaival, s bújt el a vörösingesek elől a Pálmaház aranyhalas medencéjében, majd itt nyomták bele nyakig a tóba Áts Feriék, miután kémkedésen érték. Még megannyi kép és emlék kavargott bennem a könyv lapjairól, amikor egy vadszőlővel befuttatott, zöldpalettás regényes házhoz értem.

A SZÁZÉVES FÁK gyűrűjében meghúzódó kerti igazgatósági épület, az egykori Festetics-vadászkastély Pollack Mihály tervei alapján épült, s ma műemléki védelem alatt áll – tudom meg Dr. Orlóci Lászlótól, a Füvészkert megbízott igazgatójától. A villa belsejében régi falfestmények árulkodnak a hajdan jobb napokat látott épület patinás szépségéről. Az
ELTE fenntartásában lévő, de állami
tulajdonú botanikus kertet – amely természetvédelmi terület – a tavaly őszi bezárás szele többek között azért is legyinthette meg, mert a Füvészkert műemléképületeinek, útjainak és közműveinek felújítására szükséges több százmilliós összeget az egyetem önerőből nem volt képes biztosítani.

EGY ÁLTALÁNOS és alapos át-, illetve újjáépítés pedig elengedhetetlen lenne a kert mindennapi, gördülékeny működéséhez. De nem csak a működéshez, hanem – mint kiemelt idegenforgalmi helyszín – színvonalas szolgáltatásaival, egyedülálló növénygyűjteményével Budapest turisztikai látványosságaként látogatók ezreit vonzhatná ide kül- és belföldről egyaránt. Hiszen manapság is érkeznek olasz diákok a Füvészkertbe, hogy megnézzék kedvelt kötelező olvasmányuk, Molnár Ferenc „Pál utcai fiúk” című regényének legendás színhelyeit.

Virágkiállítás
A KÖNYVBÉLI HELYSZÍNEK közül a füvészkerti tavat már hiába keressük, mert a Millennium után az érintett területet beépítették klinikákkal, de a Pálmaház a régi. A másfél évszázados, háromrészes üvegház egyik érdekessége, hogy kecses vasszerkezetét ugyanaz az Eiffel és Társa cég készítette, mint a Nyugati pályaudvarét. Az 1964-ben korszerűsített műemléképületen az idő vasfoga az elmúlt évek alatt ismét nyomott hagyott, ám a kopottságában is veretes építményt így is különleges hangulat lengi be.

SAJÁTOS NÖVÉNYVILÁG tenyészik itt a meleg páradús levegőben. Valóságos miniatűr trópusi dzsungel fogadja a belépőt: hatalmas legyezőlevelű pálmák merednek az égnek, közöttük illatos, élénk színű virágok, óriáspáfrányok, banánfák és ananásztövek gubbasztanak. A füllettségtől és az édeskés virágillattól kissé bódultan léptem ki az üvegházból, majd a kert szűk, kacskaringós ösvényein egy vízililiomokkal teli hangulatos kis tóhoz értem. Utamat hosszúszárú, tenyérnyi napraforgók, rózsaszín, fehér, sárga színű kürt alakú virágok, tűzpiros galagonyák kísérték. Bármerre jártam füvészkerti sétám alatt, szépen gondozott, ápolt növények virultak a sötétzöld fűben.

ÜCSÖRÖGTEM néhány percig a tó közeli árnyas padon, elnéztem a szivárvány minden színében pompázó buja vegetációt, és hallgattam a fák között járó szellő susogását. Alig hihető, hogy Budapest benzingőzös, forgalomzajos kerületének szívében, e virágos ékszerdobozban nyugalom honol mindenen. Az arborétum változatos növényvilága mellett figyelemreméltó állatfajtákkal is büszkélkedhet. A természetes madárállományon – városi verében, galambon – kívül különféle egzotikus állatok is laknak itt, melyek a tél beálltával beköltöznek a Pálmaházba: találunk köztük leguánt, óriáskígyót, csincsillát és ékszerteknőst.

A KERT VÉGÉBEN, a szaporító üvegház mellett cserepes szobanövényekre bukkantam. Itt jutányos áron kínáltak helyben termesztett, egyszerű muskátlikon, szegfűkön és rózsákon át a délszaki orchideákig mindenféle növénykülönlegességet. Nem tudtam ellenállni a sokszínű virágtengernek, úgy döntöttem, viszek hát haza egy cserépnyi botanikus vidámságot, s egy lila-rózsaszín-fehér tölcsérektől tarkított petúniával a kezemben, méhdöngicsélés kíséretében ballagtam a kijárat felé.