Múzeumot a gyűjteménynek!
AHOGY BELÉPEK A KERTBE különös hangulat ragad magával. A park oldalán kiválasztok egy padot, és elkezdek ismerkedni a kert közepén büszkén trónoló épülettel. Meglepő, de maga a Magyar Nemzeti Múzeum majd’ 50 évvel idősebb a Kálvin téren álló, frissen felújított épületnél, hiszen a Museum Hungaricum egy nagyvonalú, művelt arisztokrata, Széchényi Ferenc jóvoltából már 1802-ben megalakult. Sokáig nem volt azonban olyan épület, mely alkalmas lett volna a már alapításakor több mint 15 000 nyomtatványt, térképet, metszetet, érmét és régiségeket tartalmazó gyűjtemény befogadására.

ÍGY AZ ORSZÁG első, modern értelemben vett tudományos és kulturális intézménye sokáig önálló hajlék nélkül maradt, és albérletbe kényszerült. A helyzet megváltoztatására Grassalkovich Antal tette meg az első lépést, aki telket ajánlott az intézmény számára. Az országgyűlés döntött az önálló épület felállításáról, a reformkor lázában élő adományozók pedig nem sajnálták saját vagyonukat a szűkös büdzsé kiegészítésére fordítani. Így 1837 és 1847 között felépülhetett a nemzet első múzeumának otthont adó épület, melynek megtervezését Pollack Mihályra bízták. Az építész ismét tökéleteset alkotott: az áttekinthető arányú, klasszicista épület megfelelt a kor ízlésének, s az egész ország tetszését elnyerte.

A PARK EGYIK ÖREG PADJÁN ülve azon gondolkodom, hogyan lehetséges, hogy bár méterekre tőlem, a kerítésen kívül teljes hangerővel lüktet a város, a parkban mégis hihetetlen nyugalom honol. Talán a történelmi levegő teszi. Elképzelem az izgatott, lelkes tömeget, amint a legenda szerint a Nemzeti Dalt szavaló Petőfit hallgatja, majd fellelkesülve elindul a Landerer nyomda felé.


A FIATAL,ALIG EGY ÉVES múzeumépület 1848. március 15-e után a magyar történelem szimbolikus épületévé magasztosult, s a múzeum lépcsősora azóta is az állami megemlékezések színtere. A forradalmi események után a díszterem a Nemzetgyűlés felsőházának otthona lett. Ma már nehéz elképzelni a lovaskocsin érkező képviselőket, amint a díszes karzaton az ország sorsáról tanácskoznak.

DE FURCSÁBB DOLGOK is történtek ezekben az években. A szabadságharc kirobbanása után az udvar kiképzőközponttá változott, melyen frontra igyekvő csapatok gyülekeztek. Az épület befejezése, berendezése és a kertrendezés újra társadalmi összefogásból valósult meg. Az első állandó régészeti kiállítás 1870-ben nyitotta meg kapuit, de a vendégek Erkel Ferenc és Liszt Ferenc koncertjeit is meghallgathatták.

NEM SOK ÉPÜLET büszkélkedhet olyan gazdag múlttal, mint a Nemzeti Múzeum, mely több intézmény (az Iparművészeti, a Szépművészeti, a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár) édesanyjának is tekinthető. A szakintézmények ugyanis a múzeumi gyűjtemény egy-egy darabjának leválásával váltak önálló intézménnyé.

Szobrok bent és kint
AZ ÉPÜLET SZÉPSÉGE ma is lenyűgöző. Nyugati oldalán lassan emelkedő lépcsősor vezet a bejárathoz és a korinthoszi oszlopokon nyugvó porticus-hoz. A timpanon szobordísze Raffael Monti alkotása: középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet a tudomány, a művészet, illetve a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. Az épület egyik ékessége a Pollack halála után, az 1860-as években befejezett főlépcsőház, melynek falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.

AZ ÖREG, SOKMINDENT megélt fák között száz évvel ezelőtt is szerettek üldögélni, olvasgatni az emberek. Akkoriban még létezett az „olvasók padja”: az 1920-as években a könyvtár dolgozói újságokat, köteteket hordtak ki a könyvtárból, melyeket az olvasók padján lehetett lapozgatni. A mellettem elhaladó iskoláscsoportról eszembe jut még valami: hiszen itt, a Nemzeti Múzeum kertjében vették el a Pásztor fivérek Nemecsektől a golyókat!

AZÓTA A PARK szobrok gyűjtőhelyévé vált. S hogy az alapító, Széchényi Ferenc miért került méltatlanul az épület oldalbejáratához? Mert miközben a parlament felsőháza a díszteremben, az alsóház pedig az Olasz Intézet mai épületében ülésezett, a politikusok jóakaratát – és anyagi támogatását – megnyerni kívánó mindenkori igazgatónak nem kellett mást tennie, mint kiállni az alapító szobra elé, és az arra haladó képviselőkkel beszédbe elegyedve időnként Széchényire mutogatni: „Lám, ő is bőkezű volt…!”.


Felújítások sorozata
A MÓDSZER SIKERES lehetett, mert az 1920-as években sor került a múzeum épületének első nagy rekonstrukciójára. De a frissen megszépült épületet nem kímélte a második világháború: az impozáns falakon 75 bomba ütötte seb tátongott, tető nélküli falak meredtek az ég felé. A kiégett raktárakban sérült műtárgyak sorakoztak. Az 1956-os forradalom után is csak sebtében végezték el a helyreállítási munkálatokat, ezért az 1994-ben kezdődő rekonstrukciónak ezeket a hiányosságokat is pótolnia kellett.

A FELÚJÍTÁSI MUNKÁLATOK várhatóan egészen 2008-ig eltartanak majd. A belső udvar befedésével egy olyan többfunkciós, 900 négyzetméteres térhez jut majd az intézmény, mely az időszaki kiállításokon túl hangversenyek és filmvetítések megtartására is alkalmas lesz. Az általános rekonstrukció keretében egyébként az egész kert is megszépül: területét parkosítják, díszvilágítással látják el, a térbútorokat kicserélik, a járdát felújítják.

Tárlatok tárháza
A KONTINENS EGYIK LEGNAGYOBB és legértékesebb régészeti anyaggal rendelkező intézménye ma több tárlattal várja az érdeklődőket. A húsz termet megtöltő egység például hazánk történetét mutatja be az államalapító Árpád-házi királyoktól egészen az 1990-es évekig; míg a „Kelet és Nyugat határán” című régészeti kiállítás a Kárpát-medence területén élő szkíták, kelták, hunok és germánok életébe enged bepillantást. A „Tudós magyarok – Akik a XX. századot csinálták” elnevezésű állandó gyűjtemény a korszak elektronikai és közlekedési forradalmának magyar találmányait, valamint Nóbel-díjasainkat mutatja be. Igyekezniük kell viszont azoknak, akik a hiedelem szerint gyógyító és varázserővel bíró, leginkább gyűrűbe foglalt, vésett drága- vagy féldrágakövekre (gemmákra) kíváncsiak, a kiállítás ugyanis április 17-én bezár!

AZ INTÉZMÉNY FALAI KÖZT a Koronázási Palást is megtekinthető, míg a nemrégiben kialakított földszinti területen Magyarország és a régió legjelentősebb kőgyűjteménye a római és a középkori, valamint az újkori kőtár, azaz lapidárium mutatkozik be. A szarkofágok és a sírkövek egy letűnt kor mindennapjairól, öltözködési szokásairól, hiedelmeiről mesélnek a látogatóknak.