VALÓSZÍNŰLEG maga József nádor, a város egyik újjáalkotója, és gróf Széchenyi István is elégedetten bólogatna a Népliget zöld fái között pihenő emberek láttán. Hiszen Széchenyi többször egyenesen azon a véleményen volt, hogy „…az is kötelessége a magyarnak, hogy felruházza hazáját a növényvilág ékességeivel”. A fák hiánya miatt a mindent elárasztó homok és porfelhő ugyanis állandó veszélyként lebegett a város utcái és lakosainak feje felett.

JÓZSEF NÁDOR ezért 1805-ben memorandumot terjesztett a király elé, amelyben felsorolta a legfontosabb városrendezési teendőket: a Városliget tervszerű átalakítását, a Duna-parti sétány meg-hosszabbítását és az Üllői úti fasor telepítését, melyek megvitatását a korabeli parlament napirendre is tűzte. Ám John Paget angol utazó még évtizedekkel később is úgy emlékezett meg az itteni porról, hogy ez Pest egyik legnagyobb csapása, amely behatol mindenhová, megvakítja, „egészségében támadja meg a lakosságot, még a londoni ködnél is inkább.” Nem véletlen, hogy Széchenyi 1842-es városrendezési terveinek középpontjában szintén a pesti homok és sár leküzdése állt, amelynek végrehajtásához „Pesti Sétatér Társaság” néven alapítványt hozott létre.

SZÉCHENYIÉK tevékenységét azonban hamarosan visszavetette a szabadságharc, s a fásítási program csak az 1870-ben létrejövő Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) rendelkezéseinek köszönhetően folytatódott. Szükség is volt újabb parkok létrehozására, mivel a Városliget szűknek bizonyult az egyre növekvő, mulatni vágyó tömeg befogadására. Ekkor került szóba az a terület, amelyet a kőbányai futóhomok megkötése céljából már 1855-ben akácfákkal kezdtek beültetni. 1868-ban a magisztrátus elfogadta egy óriáspark létrehozásának tervét az Üllői út mellett lévő területen, melyet később Népliget névre kereszteltek. Miután kikövezték az utat, s szegélye mentén fákat ültettek, kijelölték a létesítendő faiskola, valamint a nép szórakoztatására szolgáló területeket. Ez utóbbit a vasút felől egy hajdan volt homokbánya – később szeméttelep – helyére tervezték.

1870-BEN FUCHS EMIL első lépésként dendrológiai gyűjteményt létesített a kijelölt területeken, s számos szép fa – platánfák, európai hársak, celtisek, amerikai kőrisek, kaliforniai zöld és fekete juharfák – ültetésére kerített sort. 1893-1896 között a Városi Kertészet vezetője, Ilseman Keresztély főkertész „varázsolt” divatos angol-tájkertet a Népligetből. A város polgárai nagy örömmel fogadták az új, hatalmas kiterjedésű, növényzettel borított területet, s miután a Városligetben a jobb módú polgárság lelt pihenőhelyre, a Népligetet többnyire a hajdani munkásosztály zöldbe vágyó tagjai vették birtokba.

A KŐBÁNYÁN FELÉPÜLT Ganz-MÁVAG-kolóniák és tisztviselői magánházak lakói folyamatosan látogatták az egyre szépülő és épülő ligetet, de azon belül is leginkább a Mutatványosok terét, ahol egyre-másra nőttek ki a földből a színesre festett, lampionokkal díszített szórakozóhelyek: volt mozi, dodzsem, cirkusz, céllövölde, barlangvasút, kör- és hajóhinta. Itt állt a világhírű Kemény Bábszínház, de Közép-Európa legnagyobb és leghosszabb hullámvasútja is, amelyen 5 perc volt a menetidő, s melynek neonfényei messziről hirdették nagystílű elnevezését: „A Kárpátoktól az Adriáig”. Persze enni-innivalóból sem volt hiány, négy vendéglő is tárt kapukkal, sramlizenével várta a mulatságban megéhezőket. Az egykori újságcikkek lelkendezve írták, hogy vetélytársa született a Városligetnek.

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ideje alatt a városi kertészet dolgozói valódi gyermekparadicsommá formálták a ligetet: a szépen gondozott parkban méretes játszótereket alakítottak ki a legkisebbek számára. De izgalmas szabadidős tevékenységnek hódolhattak itt a férfiak is, hiszen a ’30-as években a ligetet keresztül-kasul átszelő utakon autó- és motorversenyeket rendeztek, amelyeken az éppen születőben lévő sportág világnagyságai mérték össze tudásukat. A népligeti autóversenyek még a ’80-as években is gyakorta felverték a liget csendjét.

1930-1935 KÖZÖTT Räde Károly, a Székesfőváros Kertészetének első igazgatója ismét átépíttette a Népliget parkját, de a II. világháború pusztítása ezt a területet sem kerülhette el. Ám a romok eltakarítása és az újjáépítés meglepően gyors ütemben zajlott, bár sajnálatos módon néhány olyan építmény is született, amely egyrészt nem szerepelt az eredeti, 1800-as években készült tervekben, másrészt nem is igen illett a liget összképéhez. A MÁVAG például közel 3 kilométeres próbapályát épített ide, hogy legyen hol kipróbálni a frissen elkészült mozdonyokat, és hamarosan létrehozták a Nemzetközi Távvezeték-hálózat fogadóállomását is, ami a mai napig ott éktelenkedik a park pompás facsoportjai között. A Népliget 1942-ben érte el mai nagyságát: területe több mint egymillió négyzetméter, amelyből 568 ezer parkosított, a többit sporttelepek, játszóterek és az autóversenyeknek hajdanán helyet adó utak teszik ki.

A ’60-AS ÉVEKBEN az addigra már teljesen lepusztult épületeket bontásra ítélték, s végérvényesen beszüntették a kőbányai lakosság szépemlékű, romantikus szórakozóhelyét. A Mutatványos tér, az óriáskerék és a hullámvasút hűlt helyét ma tábla jelzi, s a régi épületek közül is mindössze kettő maradt fenn viszonylagos épségben: a Kemény Bábszínház és a Fővárosi Kertészet Népligeti Kirendeltségének épülete. „A három tölgyhöz” címzett vendéglő csendes szomorúsággal omladozó falai láttán azonban már senki nem gondolná, hogy valaha pompás étkekkel, víg hangulattal fogadták itt a betérőket.

TALÁN A FALAK KÖZÖTT éjszakázó hajléktalanok még álmodnak néha azokról a szép estékről, de bizonyára a százéves fáknak is lenne mit mesélniük az elmúlt évtized viharos eseményeiről. Például a kommunista rezsim alatt létrehozott, az „ország kertje”-ként emlegetett Centenáriumi Park felavatásáról, amelynek a megyéktől ajándékba kapott emlékművei mára már szörnyen lepusztult állapotban vannak. Vagy a ’77-ben elkészült Planetárium ünnepélyes átadásáról, amely mesterséges égboltján nem csak a csillagászati ismereteket közvetíti, hanem lézerszínházként is üzemel.

A RENDSZERVÁLTÁS után felépült Jurta Színház színpadán is emlékezetes előadásokat tartottak annak idején, ma már inkább csak a fiatalok zenéje hallatszik falai közül a hétvégi estéken. S bár a Népliget fái alatt a kései órákban már nem ajánlatos andalogni, kora este még lelkes sportolóktól, harcművészektől és sétálóktól tarkák a sétányok és tisztások. Ilyentájt mi is útnak indulhatunk, hogy felkeressük a különleges fákat és bokrokat, a szobrokat és emléktáblákat, vagy akár Naprendszerünk méretarányos, kicsinyített mását, azaz a hajdani virágzó Népliget kicsit lepusztult, de még mindig Pest zöld szigeteként nyújtózkodó mai maradványát.