ALIG 150 ÉVE, hogy Európa minden részén fellobbant a kivándorlási láz az ígéret földje, Amerika távolabbi, nyugati partja felé. Az ütött-kopott bőröndök alján féltve őrzött álmok lapultak garmadával, megvalósításra várva egy szélsőséges természeti adottságokkal megáldott földrész kapujában. Talán éppen ezek az álmok járultak hozzá egy élettől vibráló, sajátos atmoszféra kialakulásához, és teszik ma is vonzóvá Kaliforniát az álmodozó utazó számára.

Aranyból szőtt város
A REPÜLŐGÉP ablakából nézve Los Angeles üvegborítású felhőkarcolói törékeny kristálytornyok hatását keltik. Az 1900-as évek elején még alig 2000 lelket számláló település az aranyláz és a hollywoodi filmgyáraknak köszönhetően Amerika elsőszámú álomgyárává nőtte ki magát. A 15 millióssá fejlődött megapolis szőnyegként terül el lábunk alatt. A város látképét 2000 kilométer hosszan kígyózó többsávos autópályák szabdalják fel. A lenyűgöző madártávlati kép feledteti velünk a hosszú utazás fáradalmait. Kalifornia kék ege alatt végre kezdetét veszi a négyhetes amerikai álom. Klímával ellátott bérautónk repít minket tovább a város nevezetesebb negyedei felé. Hollywood, Pasadena, Beverly Hills és Malibu filmekből már jól ismert utcái ezúttal végre valódi élményekkel kecsegtetnek bennünket. Egy rövid séta is elég a Rodeo Drive exkluzív üzletei között - Armani és Gucci ruhakölteményeit nézegetve -, hogy beleszippantsunk a „Gazdagok és szépek” miliőjébe. A Sunset Boulvard pálmafák övezte villasorát a Sunset Strip plakátkavalkádja váltja fel, ahol az impozáns Château Marmont hotel csak egy a sok közül a világ hírességeit összegyűjtő szállodák, klubok és éttermek sorozatából.

A VALÓS ÉS KÉPZELT világ különös egyvelege lengi be az utcákat, a múlt és a jelen jól megfér itt egymással. Amíg mi leszegett fejjel haladunk előre Hollywood halhatatlan sztárjainak sétányán lábunk előtt a csillagokba írt neveket betűzgetve, addig - turista csalogatóként - „Marilyn Monroe” és „Elvis Presley” is itt dedikál rajongóik hadának fogságában. Aztán a Hollywood Entertainment Múzeumban tett kétórás látogatásunk alatt végre lehull a lepel e csillogó világ kulisszatitkairól is. A város kínálta programok után Venice Beach napsütötte tengerpartja hívogat egy kis kikapcsolódásra. Hihetetlennek tűnik, hogy az egy mérföld hosszan elnyúló sétány helyén alig száz éve még a mocsár volt az úr. A környék csatorna-rendszerének kiépítésével Abbott Kinley álmai váltak itt valóra: az 1900-as évek elején már Hollywood filmcsillagai ringatóztak gondoláikban a 16 mérföld kiterjedésű csatornahálózat hullámzó víztükrén. Az óceánparti sétányon görkorcsolyások forgatagában kapunk ízelítőt Amerika elsőszámú szörfparadicsomának gondtalan hétköznapjaiból. „Fun és Sun” - hirdetik vidám lezserséggel Kalifornia mottóját a plakátra illő bikinis lányok és napbarnította izmos fiúk.

Egy rosszhírű város jövője
NAPTÓL ÉS ÉLMÉNYEKTŐL feltöltődve indulunk tovább a part mentén Big Sur felé. A homokos tengerpartot sziklás vidék váltja fel, amelyet fókáktól hemzsegő öblök szabdalnak. Santa Barbara cölöpökre épült kikötőjén hatalmas pelikánok halásztudományát tanulmányozhatjuk, miközben alattunk színes halak festik meg a vizet. Spanyolos stílusban épült házak kölcsönöznek mediterrán hangulatot a Csendes-óceán partján elterülő kisvárosnak. Big Sur 120 kilométer hosszan húzódó partszakaszán sziklás kanyonok és a mélyben hullámzó tenger kékje az úr. San Francisco előtt még rövid fotószünetet tartunk a Bixby Creek híd nyújtotta látványtól letaglózva.

SAN FRANCISCO tetejéről, a Twin Peaks csúcsáról csodálva a naplementét, szemünkkel végigpásztázzuk a több mint negyven dombra épült várost. A látvány önmagáért beszél. Hamar megértem, miért is áll San Francisco az amerikai városok toplistájának élén. Amerre a szem ellát, viktoriánus stílusban épült házak színes láncolata kúszik fel-alá, megtűzdelve a városnegyedek hatalmas méretű parkjainak zöldjével. A világ legnagyobb kiterjedésű - csaknem 1017 holdon elterülő - parkja, a Golden Gate Park japánkertjének és arborétumának látványa ad ízelítőt a hely kínálta kulturális és szabadidős programok sorozatából. Az amerikai városokra jellemző felhőkarcoló-tenger nyomasztó látványa ezúttal elmarad, csak az 1970-es évek építészeti stílusát tükröző Transamerica Pyramid épülete tornyosul a Financial District közepén.

KALIFORNIA legnagyobb kiterjedésű öble, a San Fransisco Bay vadul kígyózó sziklás partvonalai között a város jelképének számító Golden Gate és kicsit távolabb, a legutolsó földrengésnél megsérült Bay Bridge sziluettjei ívelnek kecsesen. A sekély öböl közepén a tenger vízének kékje öleli körbe Amerika egykor rettegett börtön szigetének, az Alcatraznak sziklás peremét. A „Rock”- aminek vendégszeretetét Al Capone is élvezhette - 1972 óta a Golden Gate Nemzeti Természetvédelmi Örökséghez tartozik. A látvány egyre lenyűgözőbb lesz az esti fények kigyúltával. Az éjszaka még az egymástól jól elkülönülő negyedek kulturális kavalkádját is eggyé olvasztja a félhomályban.

A NAPJAINKBAN virágkorát élő város 200 éves múltra tekinthet vissza. Az 1900-as évek elején még vöröslámpás negyedeiről volt híres és a bűnözők közkedvelt tanyájának számított. Az újjászületés lehetőségét furcsa módon az 1906-os, 8,3-as erősségű földrengés hozta el, amely a vörös lámpás negyedek hírhedt bűntanyáit sem kímélte. A jelen és a múlt stílusötvözetének tökéletes harmóniája azonban a gyors fejlődés ellenére sem engedte beolvadni a jellegtelen modern metropoliszok sorába.

A 49 MÉRFÖLDES Scenic Drive útvonalát követve sorba vesszük a város nevezetességeit. A Vista Point kilátó ideális fotózó helynek bizonyul, képeslapra illő témákat kínálva a városról és a hídról, előtérben az óceán felől gomolygó köd sejtelmes félhomályával. Elmerülve a város kínálta látnivalók szövevényes útvesztőjében, hamar magával ragad minket a mexikói temperamentum, az olaszos lezserség és a kínai sokszínűség egyvelegéből áradó sajátos hangulat. A világszerte híres San Fransisco-i konyhaművészet alapjának is ez adja savát-borsát: a The Mission városrész - amely az első spanyol hódítók által 1776-ban alapított Dolores misszió köré épült - éttermei és bárjai latinos sármjukkal teszik tökéletessé a negyed hírnevéhez hozzájáruló Mission-style Burito elfogyasztásával járó élvezetet.

AZ ESTE BEÁLLTÁVAL felfedezőútra indulunk, hogy ízelítőt kapjunk a látogatók ezreit idevonzó jazz és blues fesztiválok repertoárjából. Az 50-es évek Beat generációja irányította először a figyelmet a „City”-re, - amely olyan írók alkotóhelye lett, mint Jack Kerouac vagy Allen Ginsberg - és emelte San Fransisco-t Észak-Kalifornia kulturális központjává.

SAN FRANCISCO utcái elvarázsolják az embert, így a tervezett egy helyett még a harmadik nap reggele is itt köszönt ránk. A 15-20%-os kaptatók izzasztó élményt nyújtanak a hőségben, ezért kétszeresen is kiélvezzük a nosztalgiautazást az 1870-es évek technikai csodájának számító „Cable car”-ra (drótkötél-vontatású villamos) felkapaszkodva. A Russian Hill domboldalán lelünk rá a „világ legmeredekebb utcája” titulust viselő Lombard Streetre, amely virágtenger közepette kanyarog felfelé a maga 27%-os meredekségével. A dombok tetejéről egyedi kilátás nyílik a kikötőnegyedre, ami nem csak a lustán sütkérező, több száz példányt számláló fókakolónia miatt számít kötelező programnak, de San Francisco múltja is itt lelt otthonra a múzeumok vitrinjébe zárva.

Medveles a gránithegyek között
AMERIKÁRÓL MINDIG a zsúfolt nagyvárosok rohanó világa jutott eszembe, méltánytalanul figyelmen kívül hagyva a természet olyan csodálatos adományait, mint a Sierra Nevada közepén elterülő Yosemite Nemzeti Park sziklás völgyei. A hely varázsa a 2000 és 13000 láb tengerszint feletti különbségek változatos növény- és állatvilágában rejlik. A park ékköve kétségtelenül a 4733 láb magas szürke gránit sziklákkal határolt Yosemite völgy. Már a bejáratához leereszkedve is lélegzetelállító látvány fogad bennünket: jég formálta meredek sziklafalak tornyosulnak tekintélyt parancsolóan az ég felé, árnyékot vetve a virágmezőkkel tarkított Merced folyó partjára. Keleten az El Capitan 1000 méter magas gránittömbje, a háttérben pedig a Half Dome szabályosnak tűnő félkupolája őrködik a táj felett.

AZ 1890-BEN ALAPÍTOTT Nemzeti Park - a természet őreinek szigorú felügyelete alatt - túrázók és sziklamászók Mekkájává nőtte ki magát. Itt, távol a civilizációtól levetkőzhetjük a stresszes mindennapokkal járó beidegződéseket, és felocsúdva a mobiltelefonok és számítógépek uralta világ hipnotikus álmából, végre szabadjára engedhetjük lelkünket. A kempingek spártaian egyszerű színvonala is a természet védelmét szolgálja, elriasztva a komfortérzés rabjává vált „kocaturisták” hadát.

A BIZTONSÁGOS és „macimentes” kikapcsolódáshoz szükséges információk begyűjtéséhez a jól felszerelt természetvédelmi központba vezet első utunk. „Maci Laci” rokonsága - torkosságának köszönhetően - ugyanis okozott már pár galibát a turisták elemózsiás kosarának kárára. A számos turaútvonal közül talán nem meglepő, hogy a szédítő mélységek és fátyolos vízesések övezte Half Dome Trailt választjuk. A korai kelésnek köszönhetően - amivel a déli órák forróságát szerettük volna kikerülni a csúcsra érkezés előtt - a Nevada zuhatag fehér vízfüggönye még súrló fényben akad lencsénk végére.

AZ ÚT EDDIG MEREDEKEN kanyargott felfelé, de a kilátás feledtette a fáradságot. A Little Yosemite völgy hatalmas tölgy és fenyőfái jóleső árnyékot nyújtanak egy röpke sziesztához, amit mókusok kíváncsi társasága tesz színesebbé. A fenyőerdő árnyékából kiérve akaratlanul is megszaporázzuk lépteinket. A Half Dome 87 millió év viszontagságaitól töredezett felületű gránit kupolája tornyosul előttünk fenséges mivoltával, a völgyet formáló hosszú jégkorszakok néma tanújaként. Az utolsó párszáz méter megtételét drótkötél teszi lehetővé az egyszerű földi halandó számára. Felszerelés híján mi is ezt vesszük igénybe, kihagyva a sima gránit csábítását egy „Reibung” mászásra. A látvány lebilincselő. A Miwoki indiánok egykori otthona fekszik lábunk előtt teljes szépségében, tekintélyt parancsoló méreteivel.

Út a Halál völgyébe
A YOSEMITE NEMZETI PARKOT fájó szívvel hagyjuk magunk mögött, miután átkeltünk a Tioga Pass-on, a Sierra legmagasabb hágóján. A magasságkülönbséget a hegyek ölelésében az éjszaka leple alatt leszálló csípős hideg is bizonyítja. A hajnal első meleget hozó napsugara már a Mono Lake partján ér bennünket. Észak-Amerika második legidősebb tavának víztükrét forró, fehér sivatag öleli körbe. A tó különlegességét változatos alakzatú tufa tornyai adják, amelyek a lúgos vízben feltörő kalcium tartalmú víz hatására alakultak ki. Kalifornia madárkolóniáinak fő költőhelye 50 évvel ezelőtt még kétszer nagyobb kiterjedésű volt. A tó viszontagságai 1941-ben kezdődtek, amikor Los Angeles városának vízigényét a Mono vízgyűjtő terület négy legfontosabb folyamából kezdték el pótolni. A tó vízszintjének csökkenése és sótartalmának emelkedése visszafordíthatatlan természeti katasztrófával fenyegetett, így védelem alá helyezték a területet. A reggeli nap fényében sütkérező madarak tollruhájukat rendezgetik a természetfotósok legnagyobb örömére. Bennünket, egyszerű turistákat a tufatornyok kecsesen égbe törő formái bírnak hosszas maradásra.

KALIFORNIA változatosságától és igézően szép tájaitól megbabonázva érünk utolsó állomásunk, a Halál völgyének (Death Valley) kietlen sivatagába. A hosszan előre kúszó autóutak eltűnnek a végtelenben, és a forróság délibábot varázsol a gőzölgő táj fölé. A sárga és vörös színeiben pompázó homoktenger dűnéi a klímával felszerelt autó üvegén keresztül sétára hívnak. Az autóból kiszállva megcsap bennünket a hőség nyomasztóan forró lehelete. Visszafordulni akkor sem lehet, hiszen hárommillió év geológiai tevékenységének alkotásai hívnak időutazásra 5000 hektáron összesűrítve, itt a Halál völgyének torkában.