Az amerikai kormány egyelőre mindenkit arra ösztönöz, hogy a háború utáni helyzet stabilizálódásáig kerülje el Irakot. Így, bár senki sem bátorítja arra az utazni vágyókat, hogy éppen most utazzanak Irakba, az országba látogató turisták száma folyamatosan nő. Néhány külföldi utazási iroda már tervezi is útjait a következő jelszóval: „Milyen lett Irak a háború után?” De vajon mi készteti a turistákat arra, hogy éppen most látogassanak el a háború sújtotta övezetbe?

Irak az egykori Mezopotámia területén, a civilizáció bölcsőjeként számon tartott Tigris és Eufrátesz folyók völgyében fekszik. Az ország történelmi, bibliai, kulturális és régészeti szempontból is egyaránt érdekes látnivalókkal szolgál. Ezért aligha csodálható, hogy Irak manapság a kíváncsi és vakmerő turisták mellett a régészek, történészek közkedvelt úti célja is.

A háború utáni kárfelmérések, valamint a hotelek, éttermek, és a fő látnivalók újjáépítése, restaurálása folyamatosan tart, hogy azok minél előbb megfelelhessenek a nyugati országokból érkező utazók igényeinek. Az egyénileg utazóknak egyelőre legfeljebb csak egy-két napra tanácsos az országba látogatni, de előreláthatóan kora tavasszal már stabilizálódik annyira a helyzet, hogy megnyílhassanak a kapuk a turisták előtt is. Mindez persze elsősorban azon múlik, sikerül-e helyreállítani a közbiztonságot, és végérvényesen felszámolni a konfliktusokat az országon belül, és a szomszédos országok között.

A földközi-tengeri Antikíthira egy, az ókorban sűrűn használt útvonal mentén található. A település kikötőjét egy szurdok előtti szűk tengerparton alakították ki, úgy, hogy a nyílt tengerről ne lehessen észrevenni. Az egykori kalózváros központi részét 1-5 méter magas fal vette körül. A kutatásban részt vett régészek szerint a mintegy 30 hektáron elterülő telepen számos lelet utal arra, hogy hajdanán a sziget kalózok stratégiailag fontos bázisa volt: számos kő- és vasfegyverre bukkantak, parittyákra, lándzsákra és nyílvesszőkre. Valószínű, hogy Antikíthira nem csak a hadizsákmányok szétosztásának helyszíneként szolgált, hanem több kalóz állandó lakóhelyéül is.

Legtöbben egyébként azt gondolnánk, hogy a kalózok és a kalózkodás a messzi régmúlt emlékei. Pedig csak az elmúlt öt év leforgása alatt mintegy háromszáz tengerész lelte halálát vagy sebesült meg a velük való találkozás során.