vilagjaro


 



AZ EREKLYEŐRZŐ ÓRIÁS
A Szent István Bazilika
Szöveg és fotó: HÓRVÖLGYI ESZTER

A szomszédos utcák valamelyikéből megközelítve először csak kisebb részleteiben sejteti magát az amúgy hatalmas, impozáns épület. De egy-két utcasarok és néhány lépés után egyszer csak teljes pompájában, óriási méreteivel tornyosul előttünk. Tekintélyes lépcsőjén általában idegen ajkú tömeg hömpölyög, kupolája peremén pedig hangyányinak látszó, a szokatlan kilátásban gyönyörködő emberek sorakoznak.

A SZENT ISTVÁN BAZILIKA ez év augusztusára, az elmúlt húsz év felújítási munkálatainak köszönhetően nyerte el legszebb állapotát. Az épülettel egy időben annak közvetlen környezete is kivirult. A parkoló autókat díszkővel kirakott, szellős tér váltotta le, amelynek díszpálmák és napernyős kávézók kölcsönöznek kellemesen mediterrán hangulatot. Ha szemünk a késő délutáni, lemenő nap súroló fényében az épület homlokzatára téved, különösen szép látványban lehet részünk: a lágy sugarak aranyos ragyogást kölcsönöznek a bejáratot díszítő mozaikképnek. Minden szépsége, pompája és monumentalitása mellett a hosszú építési munkálatairól is elhíresült párizsi Notre Dame több mint száz év megfeszített munkája árán épült fel. Ha ezzel állítjuk párhuzamba, szinte elenyésző hosszúságú az a viszontagságokkal teli, közel hatvan év, amit a Szent István Bazilika felépülése igényelt. Három neves építész munkájára, a külső körülményekkel dacoló szívós akaratra, és nagy művészek páratlan fantáziájára volt szükség e hatalmas templom megszületéséhez.

A TEMPLOM építésének vágya az 1800-as évek közepére erősödött meg, amikor II. Lipót császár koronázásának emlékére Lipótvárosra keresztelték az addigi belváros határán felépült új városrészt. Mivel az itt lakók hamarosan saját templom után kezdtek sóvárogni, 1817-ben Zitterbarth János tervei alapján ideiglenes templomot emeltek a mostani bazilika helyén. Az épületet a Duna szintjénél magasabban fekvő dombocskára húzták fel, bár akkor még nem sejtették, hogy 1838-ban, a folyó pusztító áradásának idején éppen magas fekvése miatt nyújt majd sokaknak biztonságot. A mai bazilika valójában az itt menedéket lelt embereknek köszönhető, hiszen ők fogadták meg, hogy hálából nagy, díszes templomot építenek a korábbi helyére.

HILD JÓZSEF 1845-ben kapott megbízást Pest Város Tanácsától egy végleges, hatalmas kupolájú templom megépítésére. Az alig megkezdett földmunkákat az 1848-49-es szabadságharc félbeszakította, így az alapkő letételére csak 1851. októberében került sor. A bazilika Budapest legnagyobb egyházi épülete, nem csoda, hogy a Duna közelsége miatt hatalmas alapokra és három pinceszint létrehozására volt szükség. Így a föld alatt majdnem ugyanakkora építmény áll, mint maga a templom. Az építés költségeihez a pesti polgárok is nagymértékben hozzájárultak. Többek közt Liszt Ferenc is tekintélyes összeget, kétszázezer aranykoronát adományozott e célra.

HILD 1867-BEN bekövetkezett halála után Ybl Miklóst bízták meg a további építkezés lebonyolításával. Hild klasszicista koncepciójú tervei hamarosan módosulni kényszerültek: a templom hatalmas kupoláját tartó óriáspillérek ugyanis egy évvel Hild halálát követően süllyedni kezdtek, ennek következtében a tartófalak széttörtek, a kupola pedig bedőlt. A munkálatok folytatására kerek tíz esztendőt kellet várni. Ez idő alatt Ybl átdolgozta a korábbi terveket. A kupolát újabb és szélesebb alapokra helyezte, megváltoztatta a főhomlokzat képét, és a klasszicista tervekből egy neore-neszánsz stílusú templom képét alkotta meg. A sors olykor kegyetlen fordulatainak köszönhetően azonban ő sem érhette meg a bazilika befejezését. 1891-ben bekövetkezett halála után Kauser Józsefre bízták az építkezés befejezését. A templom belső munkálatai teljes mértékben az ő elképzelései alapján zajlottak, ugyanis erről Ybl semmilyen információt nem hagyott hátra.

AZ EREDETI TERV szerint a plébániatemplom a Habsburg-ház iránti tiszteletből Ausztria védőszentje, Szent Lipót nevét viselte volna. Lollok Lénárd, a hazafias érzelmű plébános azonban engedélyt kért az Esztergomi Érsekségtől, hogy a bazilika inkább a védőszentje után kapjon nevet. Ennek eredményeként 1897-től hivatalosan is Szent István nevét viseli az épület. 1951-óta, a szentély mögötti Szent-jobb-kápolnában őrzik a keresztény magyar államiság legbecsesebb ereklyéjét, Szent István király mumifikálódott jobb kézfejét. A Szent István Bazilika belső világának kialakítását és a díszítőmunkákat a századforduló jelentős művészei vállalták magukra. A templomot 1905 novemberében, Szent Erzsébet napján szentelték fel, zárókövét viszont csak 1906 decemberében, I. Ferenc József császár jelenlétében helyezték el az oltár mögött.

A TEMPLOM hatalmas méretei akkor válnak igazán érzékelhetővé, amikor az ember belép a bordó, fekete és fehér márvánnyal, illetve értékes kövekkel borított belső térbe. A sötét színek és a szűk, színes üvegablakok okozta félhomályból a kupola belseje és a főoltár feletti mozaik (Benczúr Gyula festménye alapján velencei mesterek rakták ki) aranyló pompájával tűnik ki. A főoltár közepén, egy baldachin alatt áll a Szent Istvánt ábrázoló, carrarai fehér márványból faragott szobor (Stróbl Alajos munkája). A templombelsőt számos további műalkotás, szobrok, festmények és mozaikok gazdagítják. A templom elrendezése érdekes módon nem bazilikákra jellemző: alaprajza egy 4147 m2 alapterületű görögkereszt, építészeti szempontból tehát nem illeti meg ez az elnevezés. Igaz, méretéből kifolyólag a pesti polgárok már közvetlenül felépítése után bazilikának nevezték, de a „basilica minor” rangot csak jóval később, 1931-ben, XI. Piusz pápától kapta meg. Hatvankét évvel később, 1993-ban II. János Pál Pápa a főegyházmegye társszékesegyháza rangjára emelte, külön érdekessége pedig, hogy a korábban állami tulajdonban lévő épület csak 2001-ben került az egyház tulajdonába

A BAZILIKA 1983-ban megkezdett, égetően sürgős felújítási munkálatai megközelítőleg 4,6 milliárd forintot emésztettek fel. A belső javításokhoz 5 kilogramm aranyat, 10 kilogramm féldrágakövet, a műmárvány burkolat restaurálásához pedig négytonnányi méhviaszt használtak fel. Ha a templom régi-új, teljes pompájában csillogó belső terétől és a bent uralkodó békés nyugalomtól nehezen szakadunk el, meglátogathatjuk a bazilika gazdag gyűjteményű kincstárát is.

Ugrás az oldal tetejére