ÁPRILIS közepén, a kambodzsai Újév napján érkeztünk, amit a fejükre állított, átlátszó lampionként világító vörös csillagok, és az úton haladókat vízzel locsoló helyiek jeleztek. Csak a zárt autóban közlekedők ússzák meg a frissítő népszokást, ellentétben a motorosokkal, a biciklisekkel és a tömegközlekedési eszközként üzemelő pick-up kisteherautók platóján ülőkkel. Az április Kambodzsában a legmelegebb hónap. Előnye, hogy ilyenkor kevés a turista, szinte csak egy-két csoporttal találkozunk a hatalmas területeken terpeszkedő templomoknál. Hátrány viszont a forróság, de ez feledhető a légkondicionálós autó és szálloda hűvösében, a látnivalóknál pedig a helyben árusított, hűtött kókuszdió leve hoz felüdülést. Bár ugyanitt számítani kell rá, hogy gyerekek hada csap le a gyanútlan látogatókra, könyvet, képeslapot, üdítőt és saját készítésű emléktárgyakat árulva. Amit viszont érdemes megvenni, az a „krama”, a jellegzetes kockás kambodzsai sál, amely jól véd a naptól.

A templom-piramisok országa
A FRANCIA Henri Mouhot, aki 1860-ban a dzsungel közepén felfedezte Angkor romjait, aligha gondolta, milyen kincset ad a világnak (ma a világörökség része). Angkor meghatározó vallása a hinduizmus és a buddhizmus volt, falai között könyvtárak, templomok és szentélyek működtek. A helyi műemlékrendőrség mindent a védelme alatt tart, hiszen a romoknak csak közel a tíz százaléka került a felszínre. Korábban a különböző vallási irányzatok uralkodói szorgalmasan elpusztíttatták a templomokból a másik vallási irányzat ábrázolásait, így a buddhizmus sokszor vált áldozatává a sívaista uralkodók dühének.

ANGKORBAN több kilométer utazás után jut el az ember egyik helyről a másikra, bár néha mindössze néhány száz méterre állnak egymástól az 50-90 méter magas templom-piramisok. A templomokhoz érkezve általában vizesárokkal körülvett területre lépünk, egy töltéshídon haladunk át, amely hétfejű kígyótestekkel körülvett korlátokkal, lépcsőkkel, a vízbe levezető csónakbelépőhelyekkel díszített. A híd után a kapuzatba lépünk, ettől kezdve a falakon megjelenő domborművek más-más történetet ábrázolnak. A korabeli ember számára az útvonal, amelyen bejárta a területet, meghatározta, hogy a hindu mitológia történeteit milyen sorrendben látja. Mindez különböző összefüggésekre hívta fel az értő látogató figyelmét.

AZ ELSŐ lenyűgöző angkori élmény Bayon templomában ért bennünket. Az 54 toronyból álló templomot VII. Jayavarman építtette a késő XII. században. Mindegyik toronyról a négy égtáj felé tekintő mosolygó Avalokiteshvara arcok néznek ránk. Itt, az őserdő ölelte helyen az arcok erdeje nyűgözi le a látogatót. A templom falain gazdagon díszített reliefek mesélnek khmer, cham és kínai harcosokról, istenekről, elefántokról, tengeri szörnyekről, hajókról és égi táncosnőkről.

PHIMEANAKAS - bár első látásra egy középamerikai maya templom alteregójának vélnénk - három szintjével a Meru hegyet szimbolizálja. A legenda szerint az angkori királyoknak minden este szerelmeskedniük kellett az itt lakó kígyóval, különben katasztrófa sújtotta volna őket vagy királyságukat. A khmer birodalom egykori központi temploma, Angkor Wat teljes pompáját mutatja a látóhatár felé igyekvő nap fényében. A templom falain közel kétezer égi táncos domborművét, a Hindu mitológia, valamint II. Suryavarman háborúinak történeteit találjuk, és közben öt, lótuszrügyre hasonlító tornya magasodik felettünk. A több mint egy négyzetkilométernyi területen fekvő lenyűgöző templom-együttes napfelkeltekor a turisták kedvelt gyülekezőhelye, míg a naplementét a közeli Bakeng hegyen fekvő templom teraszairól érdemes elkapni.

TA PROHM neve lehet, hogy önmagában nem sokat mond. Ellenben, ha megtudjuk, hogy itt, a templomfalakat a gyökereik közé szorító selyemgyapotfák árnyékában forgatták a Tomb Raider című filmet, akkor már biztos ráismerünk, mi több, érezzük is a hely mágikus hatását. Ta Prohm egyik tornyában, közvetlenül a fal mellett állva, mellkasunkat ököllel döngetve az egész teret mély dob zengéséhez hasonló hang tölti be, amit érdekes módon a videomagnó mikrofonja nem „hall”. Az igazi mutatvány mégis a fák kusza gyökerei alkotta „Laookon-csoport” a falakon és az oszlopcsarnokokon.

HA FARAGÁSAIT vesszük alapul, Banteay Srey talán az egyik legszebb templom. A ”Nők Citadellájának” is nevezik, méreteivel eltörpül valamennyi angkori társa mellett, de homokkő fa-ragványai a klasszikus khmer művészet legszebb alkotásai. Sajnos szomorú történet is fűződik hozzá 1994-ből, amikor a közeli őserdőben bujkáló vörös khmerek elfogtak, majd lefejeztek négy, a templomot meglátogató turistát. Az eset szomorú érdekessége, hogy bár a kanadai utazók elővigyázatosan fegyveres őrökkel érkeztek, azok a támadás során elsőként inaltak el, magukra hagyva a védtelen turistákat.

NEAK PEAN szentélye egy víztározó mesterséges szigetén áll, amit esős időben csak csónakkal lehet megközelíteni. A központi medence egyedülálló építménye a Balaha ló figurája, ami a szentélyt körbefonó két kígyóval néz szembe. További négy kisebb medencét is találunk a központi körül, bennük elefánt-, ember-, oroszlán- és lófejű vízköpőkkel. Ez utóbbiban ottjártamkor éppen egyfajta népi gyógyító szertartás zajlott: egy középkorú férfi számunkra artikulátlan hangon üvöltözött és „énekelt”, miközben a kezében tartott műanyag flakonból vizet csorgatott a ló fejébe. Ennek szájánál fiatal nő zacskóban fogta fel a „gyógyító” vizet, mellyel megmosdatta a nagymama karjaiban fekvő, béna végtagú gyermekének karját és lábát. A megható látványt csak az anya táskájában megszólaló mobiltelefon csörgése zavarta meg.

A MOBILOK mellett a nyugati világ számos vívmánya is betört a khmerek manapság békés hétköznapjaiba. Az Internet-kávézók egész hada várja a külföldieket, és Angkor fölötti helikopteres repülésre is befizethetünk. Akinek kevesebb a pénze, az héliummal töltött panoráma-folyosót felemelő hatalmas sárga ballonra szállhat fel tíz dollárért, hogy a templomokon túl a vidéket is lássa: az egymásba kapaszkodó rizsföldeket, határaikban a parasztok magas lábakon álló házaival, melyek a monszun alatt is biztonságot nyújtanak a közeli Nagy-tó (Tonlé Sap) áradása ellen. De akadnak olyanok is, akik ingóságaik sorsát nem bízzák a véletlenre, ezért inkább úszó falvakban élnek a tó partja mentén. Ők leginkább halászatból tartják el magukat, hiszen a tó bővelkedik halfajokban. A csónakon úszó házikó mellett gyakran úszó disznóólat is láthatunk, továbbá a hajócska egyik végében konyhát, a másik végén pedig a víz fölé nyúló mellékhelyiséget.

A termékenység folyója
AZ ANGKORTÓL északra fekvő Kulen hegy fontos szerepet töltött be az itteni civilizáció hajnalán: a hagyomány szerint ezen a helyen épült az első piramistemplom, amely az angkori birodalom kezdetét jelentette. Érdemes egy napot szánni a korábban a vörös khmerek utolsó menedékének is számító területre. Az út mellett mindenhol aknaveszélyt jelző apró piros pálcikák sorakoznak, és halálfejes táblák hívják fel a figyelmet a veszélyre. Érdemes komolyan venni őket, mert valós veszélyt jelentenek, amit az utazás során mellettünk kéregető mankós, műlábakat viselő helyiek is bizonyítanak. .

DE A KULEN hegyre nem az aknaveszély vonzza a látogatókat, hanem az Ezer Linga folyója, amelynek medrét végig emberi kéz alkotta faragások díszítik: lingák, jónik négyzet alakú tömbökben és sorokban. A víztükör alatt mindenütt láthatjuk ezeket a termékenységi szimbólumokat, mert a khmerek hite szerint az itt átfolyó víz biztosítja a délre fekvő síkságok termékenységét. Az Ezer Linga folyójának feljebb fekvő részén, egy pompás vízesés alatt frissülnek fel azok a zarándokok és szerzetesek, akik egy szikla tetején kifaragott Buddhához másztak fel „kétezer” lépcsőfokon. A fokok száma valójában a kétszázat is alig éri el, így ne készüljünk kimerítő „hegymászásra”. A lelki és testi tisztulást hozó zuhanyozást azonban semmiképpen ne hagyjuk ki, de a kambodzsaiakhoz hasonlóan csak a cipőt vegyük le, és ruhában álljunk a vízfüg-göny alá

Hajóút a fővárosba
A NAGY TAVON és a Sap folyón keresztül indultunk a fővárosba, Phnom Penhbe. Az alacsony vízállás miatt a hajóhoz csónakon igyekeztünk: a kis lélekvesztő propellere gyakran nem is vizet, hanem sarat fogott, egyre nagyobb aggodalmat keltve bennünk. De mire felbőgtek a nagy hajómotorok, már a fedélzeten álltunk, hogy csakhamar 50 km/h sebességgel száguldjunk három órán keresztül. A tó túlsó végén - ahol a Sap folyó torkolata terpeszkedik - ismét át kellett szállnunk egy másik, gyorsabb hajóra, melyen újabb három órát töltöttünk kézipoggyászaink társaságában. A nap sütött, a menetszél hűsített, s csak a végállomáson derült ki, hogy ropogósra sült minden fedetlen testrészünk. A folyón töltött idő, a part mellett élők hétköznapjaiba való betekintés lehetőségével azonban mindezért kárpótolt.

PHNOM PENH város az 1975-ös vörös khmer hatalomátvétel után több mint három évig lakatlan volt, mert a vérengző Pol Pot katonái mindenkit vidékre üldöztek rizst termelni és gátakat építeni. Az egykori iskola épületében, a börtönné alakított S-21 jelű Tuol Slengben kínzások és gyilkosságok történtek a hetvenes évek végéig. Több mint tízezer fogoly került ide, akik a Gyilkos mezőkön (Choeung Ek) végezték tömegsírokban. A vörös khmer rezsim több mint kétmillió embert ölt meg Kambodzsában, ezzel beírta magát a népirtás rekordjainak könyvébe. Napjainkra mintha mindez feledésbe merült volna. Idegenvezetőnk, Sam például reggelente csak néhány szó erejéig panaszkodik derékfájására, amelyet még 15 éves korában, a vörös khmerek fogságában elszenvedett verés óta érez. Szerencsésnek mondja magát, hiszen él, van munkája és boldog családja.

PHNOM PENH igazi délkelet-ázsiai főváros a maga zsúfoltságával, buddhista templomaival, piacaival és egyre sokasodó éttermeivel, szállodáival. A Királyi Palota, az udvarán álló Ezüst Pagoda és a Nemzeti Múzeumban őrzött khmer értékek láttán aligha jut eszünkbe, hogy Kambodzsa történelmében és jelenében még mindig akadnak elvarratlan szálak. Választási csatározások folynak, melyek tétje, hogy a következő években királypárti vagy az egykori vörös khmer parancsnok, a jelenlegi miniszterelnök lesz-e az ország vezetője. Egy biztos: az ország 13 milliónyi lakosságának kétharmada 25, fele 18 éven aluli. Ők azok, akik szerencsére nem tapasztalták meg, mit jelent Pol Pot neve és a vörös khmer kifejezés, viszont segítségre van szükségük a tanuláshoz, a jobb élethez és kulturális örökségük megőrzéséhez.