 |
 |
|
|
 |
|
A
Váci utca és a Vörösmarty tér
|
Szöveg és fotó: HÓRVÖLGYI ESZTER |
|
Gyermekkorom
egyik kedvenc társasjátékából, a Capitaly-ból hallottam
először egy bizonyos Váci utcáról, melyet valamilyen oknál
fogva jóval drágábban tudtam csak megvásárolni, mint a többi
„telket”. Tinédzser fejjel vettem észre először az utca
elegáns ruhaüzleteit, parfümériáit és a szemkápráztató árcédulákat,
de még akkor sem értettem, miért ez a drágaság. Azt pedig
még kevésbé tudtam elképzelni, mi kell ahhoz, hogy egy egyszerű
utca olyan nemesen elegáns patinát kapjon, amilyennel a
több mint félezer éves Váci utca büszkélkedhet.
|
 HA
NEM EGÉSZ
két évezreddel ezelőtt születünk, mondjuk a Krisztus utáni
III. század végén, akár szemtanúi lehettünk volna a római
Contra Aquincum erődítmény elkészültének. Az építmény büszkeséggel
töltötte el megalkotóit, de arra bizonyára nem számítottak,
hogy egyszer majd egy főváros legelőkelőbb és leggazdagabb
utcái kígyóznak erre. A honfoglalás idején az erőd meglévő
romjai tökéletes alapot nyújtottak őseinknek egy – a mai belvárosunkkal
nagyjából megegyező méretű – új település, a későbbi Pest
számára. |
| A
VÁROSI KIVÁLTSÁGOK
elnyerése után, Mátyás király (1458-1490) idejére már az a
vaskos városfal is megépült, amely három kapun engedett szabad
ki- és bejárást a pezsgő életű kis kereskedővárosba. Igaz,
nem a mostani formájában, ráadásul nem is a mai nevére keresztelve,
de a Váci utca már ekkor is létezett, sőt, igen fontos útvonalnak
számított, amit korabeli elnevezései is jeleznek: a középkorban
például Nagy, illetve Fő utcának hívták.
|
 A
NÉGYSZÁZ ÉVVEL
ezelőtti Pesten meglepő kép fogadna bennünket: a 150 éves
török uralom kellős közepén a városka házainak java romokban
hever, ezeket később katonai raktárak és török faházak váltják
fel, az épületek között pedig szinte egyik napról a másikra
minaretek emelkednek az ég felé. A korábbi Nagy utcát ekkoriban
Nagy mahallénak hívják, amelyen végigsétálva nem csak a siralmas
látvány, hanem az útszélen „felejtett”, döglött állattetemek
orrfacsaró bűze is eltántorítana bennünket az andalgástól.
Észak felé igyekezve az utca végét jelentő, ekkor még Bécsi
kapuhoz érnénk, mely nevét a városfalon túl kezdődő homokos,
hepehupás, bűzölgő mocsarakkal tarkított pusztaságról kapta.
E kietlen területet hívják ekkor Bécsnek, amely valószínűleg
egy régi magyar – udvart, külvárost jelentő – kifejezésből
ered. De Pest, s így a Nagy mahalle történetében 1684. novemberének
eleje jelenti a mélypontot, amikor Musztafa Szeraszkir húszezer
főnyi felmentő serege elkergeti a várost három hónapja ostromló
keresztény csapatokat, majd földig rombolja és felégeti a
házakat.
|
 AZ
1686. SZEPTEMBERÉBEN
felszabaduló, és az új uralkodó (a Habsburg I. Lipót császár)
irányítása alatt újjáépülő város hívogató úti cél a görögök,
örmények, makedónok, szerbek és szlovákok számára, de minden
népet felülmúló arányban érkeznek ide a németek, akiknek az
uralkodó filléres telkeket ígér Pesten. A városban ekkortájt
sétáló magyar ember lépten-nyomon idegen ajkú, s leginkább
németül beszélő telepesekbe botlik. A romos falakkal övezett,
girbegurba Nagy mahallét a budai kamarai adminisztráció 1695.
körül I. Lipót császárról nevezi el. Ekkor lesz a Nagy mahalléból
Leopoldgasse, vagyis Lipót utca, amelyet a mai Vámház körúttól
az immáron Váci kapuig, azaz a kietlen Bécs határáig jelölnek.
|
| 1703-BAN
I. LIPÓT CSÁSZÁR
visszaadja Pest szabad királyi városi kiváltságait, s erre
az virágozni, terjeszkedni kezd. A korabeli „privatizáció”
a Váci kapu előtti homokos területet is áruba bocsátja, s
így alakul ki az a négy külvárosi rész, amelyeket a Habsburg
uralkodók után Teréz-, József-, Ferenc- és Lipótvárossá keresztelnek,
ettől kezdve megkülönböztetve Pest városát a Belvárostól.
A közlekedés könnyítésére lebontják a városfalat és a városba
vezető három kaput – köztük a Leopoldgasse határában álló
Váci kaput 1789-ben – s az utca északi szakaszát Waitznergasse,
azaz Váci utcaként kezdik nevezni.
|
 AZ
1800-AS ÉVEK ELEJE
mind a Váci utca, mind a bejáratánál elterülő Sétatér, illetve
Harmincad tér szempontjából nevezetes. Ekkor jön ugyanis divatba
a korzózás. A délutáni órákban polgárok érkeznek ide: csinos
leánykák, nyalka legények, komótosan döcögő tanárurak és a
bajszukat kackiásan pödrő katonatisztek. Ráérősen végigsétálnak
az utcán, és érdeklődve vizslatják a kirakatok pompás kínálatát,
s nem utolsó sorban egymást. Az elegáns üzletek számos nélkülözhetetlen
portékát, fehérneműt, úri szövetet, lábbelit, finom papírárut,
cukorkát, könyvet, bútort, orvosságot kínálnak. Az utcán hömpölygő
tömeg zaját óránként túlkiabálja a Városháza toronyőre, reggel
a szemeteskocsi érkezését jelző csengettyűs fiú csörömpölése,
majd a „milimárik”, vagyis a sváb tejesasszonyok dallamos
kiáltozása. Utánuk érkeznek a drótostótok, üvegesek, tintaárusok,
ószeresek, és a dunavizet árulók. A már négyszáz évvel korábban
nagynak nevezett girbegurba utcácska rút kiskacsa formájából
ekkorra tényleg gyönyörű szép hattyúvá érik.
|
| 1812.
FEBRUÁR 9-ÉN
a Harmincad, illetve Sétatéren megnyitja kapuit a várva-várt
hatalmas épület, a Német Színház. A tér első hivatalos neve
ehhez az épülethez kötődik: Theater platz, vagyis Színház
tér, amelyet nagyjából harminc évig még annak ellenére is
hűségesen őriz a köztudat, hogy a teátrum 1847-ben porig ég.
Bár a korzózás virágkorát az 1838-as pusztító árvíz, és az
1848-as szabadságharc derékba töri, az ’50-es évekre nagyjából
visszaáll a régi rend, és az emberek ismét a Színház téren
és a Váci utcában töltik délutánjaikat. Szívesen látogatnak
például Kugler Henrik szomszédos, Nádor téri cukrászdájába,
legfőképpen a cukrászmester kézműves fagylaltjáért. 1866-ban
azonban kitör a kolera járvány, többek között a Váci utcában
is árusított, szűretlen dunavíz fogyasztása miatt. A vízárusok
ideje ezzel lejár: 1869-ben megépül az első vízvezetéki csap.
|
 1870-BEN
KUGLER
átköltözteti cukrászdáját a Színház térre, a mai Gerbeaud-házba,
a leégett színház helyén pedig felépül a pompás Haas-palota.
1875-ben a városatyák új nevet keresnek a térnek, s végül
– Ferenc József idősebb lányának tiszteletére – Gizella térre
keresztelik. 1884-ben Gerbeaud Emil átveszi a Kugler cukrászda
irányítását, és ez egyre több ínyencet vonz a város középpontjába.
De ebben az évtizedben döntenek az Erzsébet-híd megépítéséről
is, s a munkálatok felborítják a Váci utca megszokott életét.
A korzózás ideiglenesen a Koronaherceg (mai Petőfi Sándor)
utcába költözik, a Közmunkatanács pedig az immáron egybenyitott
két utcarészt ekkortól teljes terjedelmében Váci utca névvel
illeti.
|
| A
GIZELLA TÉREN
1908-ban felavatják Kallós-Telcs carrarai fehér márványból
készített Vörösmarty Mihály szobrát, 1915-ben pedig megnyitja
kapuit az impozáns Bankpalota. Az I. világháború kitörése
miatt azonban megtorpan a város nagy átalakulása. Az elegáns
kirakatok kiürülnek, szegényes lesz a fogalomértékű utca,
és a benne járó-kelő emberek is. A korabeli beszámolók alapján
egyetlen hely van csak Budapesten „amelyet szilárd sziklaként
még a háború viharos hullámai sem bírtak megingatni”: a Gerbeaud
cukrászda.
|
 A
GIZELLA TERET
1926-ban Vörösmarty térre keresztelik. A II. világháború pusztítása
szintén szívbemarkoló: a néhai úri korzózók helyett lesoványodott,
rémült lovak ügetnek a törött üvegű kirakatok előtt, és az
elegáns kocsik helyett tankok lánctalpa tépi fel az aszfaltot.
Az államosítás a csinos üzletek helyére irodákat és raktárakat,
állami és szövetkezeti üzleteket telepít, s a Váci utca gyökeresen
megváltozott képén még az sem segít, hogy 1964-ben hivatalosan
is sétálóutcává minősítik a néhai korzóutca északi részét.
|
RENDHAGYÓ
UTAZÁSUNK VÉGÉN,
napjainkba visszajutva talán még nagyobb ámulattal csodáljuk
az ismét szikrázóan fényes, elegáns és nemes üzletek, parfümériák,
ékszerboltok, kávézók és szállók Váci utcai „felvonulását”.
Pest több évszázados kereskedő utcája ismét fénykorát éli,
olyannyira, hogy a honi és külföldi korzózók néhány éve birtokba
vehették a forgalomtól megszabadított, üzletekkel és éttermekkel
gazdagodott új Váci utcát is.
 |
 Ugrás
az oldal tetejére
|
 |
|
|
|
|
